Hanák Péter (1921. 08. 09.–1997. 10. 05.) kaposvári kispolgári zsidó család gyermeke volt. A diszkriminatív törvények miatt egyetemre csak 1945-ben kerülhetett. Az 1949-től a Magyar Tudományos Akadémia fennhatósága alatt működő Történettudományi Intézet alapító tagja, élete végéig ez volt elsődleges munkahelye. Intézeti tevékenysége mellett tanított az ELTE Bölcsészettudományi Karán, a New York-i Columbia Egyetemen, a New Brunswick-i Rutgers Egyetemen és a Közép-Európai Egyetemen. 1990-től az MTA tagja.

 Szakmai életében és politikai gondolkodásában fordulópont az 1956-os forradalom, azt megelőzően a magyar történész szakma szovjet modellt követő radikális átformálásának fontos személyisége. Kivételes őszinteséggel szembesült sztálinista múltjával. Az 1960-s évek közepétől a nyugat-európai és amerikai történetelméleti és módszertani irányzatok értő alkalmazója. Nevéhez kapcsolódik a dualista Habsburg Birodalmon belüli hatalmi viszonyok újjáértékelése, azt bizonyította, hogy Magyarország a birodalom nyugati részének nem gyarmata, hanem partnere volt. Sokat foglalkozott a magyar polgári átalakulás gazdasági, társadalmi és művelődéstörténeti vonatkozásaival. Nevét széles körben tették ismertté médiaszereplései. Az 1945 utáni magyar történettudomány egyik legszínesebb, legeredetibb gondolkozású, sok tanítványt vonzó egyénisége volt