Könyvbemutatóra került sort 2013. február 12-én a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetben a házigazda intézmény, valamint a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szervezésében. A Zrínyi-Újvár emlékezete című könyvről B. Szabó János, a Budapesti Történeti Múzeum tudományos főmunkatársa beszélt az érdeklődőknek, míg a horvát nyelvű Susreti dviju kultura című könyvről Bene Sándor, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa.

Fodor Pál, az MTA BTK főigazgatója nyitotta meg a rendezvényt, hangsúlyozva, hogy az esemény két okból is jelentős: egyrészt a horvát–magyar közös múlt közös kutatásának eredményét, másrészt a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum és az MTA BTK közötti immáron szerződéssel is hivatalossá tett, többéves eredményes együttműködésnek újabb sikeres vállalkozását köszönthetjük a bemutatott kötetekben.

Pálffy Géza, az MTA BTK TTI kora újkori témacsoportjának vezetője köszöntőjében a könyvbemutató jelentőségét négy pontban foglalta össze: a kötetek nemzetközileg is jelentős kutatásokról számolnak be, a Történettudományi Intézet igen jelentős részvételével, interdiszciplináris és intézmények közötti munka eredményeként jöttek létre, és a magyar történetírás nemzetközi reprezentációját erősítik.

A költő és hadvezér Zrínyi Miklósnak a magyar történelemben játszott szerepe és az 1663–1664. évi török háború eseményei mind a mai napig az érdeklődés és a történeti kutatás homlokterében állnak. A fontos kérdés kutatásának érezhető lendületet adott a Zrínyi által a Mura–Dráva összefolyásától nem messze, a török hódoltság területén, 1661 nyarán felépített Zrínyi-Újvár helyének pontos meghatározása és a 2005-ben megindult helyszíni feltáró munka. A közös magyar–horvát nemzeti hős nevének napjainkig ható mozgósító hatását kiválóan jelzi, hogy a kutatás érdekében több intézmény, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, az MTA BTK Történettudományi Intézet, az egykori Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ma Nemzeti Közszolgálati Egyetem), valamint a Somogy Megyei és a Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársai fogtak össze. A Zrínyi-Újvár emlékezete című tanulmánykötet e még korántsem lezárult feltáró munka eddigi eredményeit mutatja be. A kötet értéke és érdekessége, hogy a benne helyet kapott tanulmányok meggyőzően bizonyítják az interdiszciplináris történeti kutatások előreívelő, inspiráló hatását. Az egykori Zrínyi-Újvár területén elvégzett terepbejárások, felmérések, régészeti feltárások, az eredmények értékelése, az írott forrásokkal való összevetése és elemzése történészek, hadtörténészek, régészek, térképészek, civilek és hivatásos katonák egymásra épülő közös, elismerésre méltó munkája. Ez a Zrínyi Miklós keze nyomát őrző egyetlen olyan emlékmű, amely a mai Magyarország területén található.

A Susreti dviju kultúra című, a horvát és a magyar Zrínyi-kutatás eredményeit összefoglaló, horvát nyelvű, de magyar rezümékkel ellátott kötet példás együttműködés keretében készült. Alapja a Zrínyi Kiadónál 2007-ben megjelent, A Zrínyiek a magyar és a horvát históriában (szerk. Bene Sándor és Hausner Gábor) című kötet volt, amelyben a magyar és horvát kutatók először fogtak össze a Zrínyi család történeti szerepének közös értékelésére. A Matica hrvatska kiadásában, Zágrábban napvilágot látott horvát nyelvű tanulmánykötet ezt bővítette tovább, elsősorban egy a horvát fővárosban 2009. október elején tartott nagy nemzetközi tudományos tanácskozás eredményeként. Benne 11 horvát és 11 magyar Zrínyi-kutató (köztük 3 akadémikus) ír a Zrínyi család egyes tagjairól, meghatározó politikai, társadalmi és kulturális szerepükről, a két nép nemzeti tudatában elfoglalt helyükről, együtt értelmezve a közös Zrínyi-hagyományt. A mű megjelenéséhez 1,2 millió Ft-tal a Honvédelmi Minisztérium és 1 millió Ft-tal a Magyar Tudományos Akadémia is hozzájárult, mely támogatás – a minden horvátországi könyvtárba eljutó kötetnek köszönhetően – jelentősen erősítheti nemcsak a két ország tudományosságának, hanem a közös múltat fontosnak tartó vezetőinek és állampolgárainak napjainkban egyre erősödő kapcsolatát és elmélyülő barátságát.

B. Szabó János, a Budapesti Történeti Múzeum tudományos főmunkatársa  hangsúlyozta, hogy Zrínyi-Újvár a korszakban nem számított nagynak. A nagyobb erődöket akkoriban a császár és a pápa anyagi segítségével építették, Zrínyi-Újvár felépítését azonban maga a bán finanszírozta saját vagyonából. Arra volt alkalmas, hogy hídfőállást jelentsen a Mura–Dráva összefolyásánál, védje a Zrínyiek muraközi birtokait, és a Magyar Királyság délnyugati végeinek egyik stratégiailag fontos erődítménye legyen. Arra azonban nem volt alkalmas, hogy a szultáni fősereg vonulását megakadályozza, eleste így törvényszerű volt, a korábbi magyar vélekedéssel ellentétben nem kellett hozzá a Habsburgok „árulása”. A török ostrom után Zrínyi-Újvárt a földdel tették egyenlővé, de jelentőségét mutatja, hogy az 1664. évi vasvári békében a törökök kikötötték, hogy nem lehet újjáépíteni. Régészeti szempontból azért fontosak a feltárások, mert mindazok az emlékek, amelyek a mindössze 3 évig fennállt várhoz kötődnek, nagyon pontosan datálhatók, miközben például a több évszázadon át működő várak tárgyi emlékeinél ugyanez gyakran szinte megoldhatatlan.

A Zrínyi-Újvár emlékezete című kötet tanulmányai tematikus blokkokban találhatók a könyvben. Az utolsó egység, az emlékhely témájában az egykori vár és emlékezetének társadalmi beágyazottságot, a helyi emlékezetben való megjelenítését szorgalmazza. A helyszíni kutatások résztanulmányai az új régészeti módszertan alkalmazásának leletegyütteseit mutatják be. Zrínyi-Újvár maradványait hagyományos régészeti metódussal nem lehetett felkutatni, a Négyesi Lajos hadtörténész által Magyarországon elsőként alkalmazott angolszász eredetű „csatatérkutatás” (pl. fémkeresők használata) hozott először eredményeket. A leletekről szóló blokkban a talált leletek Magyarországon még a hadtörténetben is újnak számító természettudományos módszerekkel történő vizsgálatának eredményeit lehet olvasni. A Főzzünk kőlevest! című rész a vár építését, szerepét a törökellenes harcokban és ostromát mutatja be különböző – köztük török – források tükrében, és tisztázza a régebbi tévedéseket Zrínyi-Újvárral kapcsolatban.

Bene Sándor, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa, a Susreti dviju kultura című kötet szerkesztője nem a tanulmányok bemutatására koncentrált, hanem inkább a kötet létrejöttének hátteréről és jelentőségéről beszélt, a Zrínyi családnak a horvát és magyar történelemben betöltött szerepéről (ez utóbbiról megjelent könyvük: Hősgaléria. A Zrínyiek a magyar és a horvát históriában. Szerk. Bene Sándor, Hausner Gábor, Bp., 2007.), a Zrínyiek magyar és horvát emlékezetéről. Kiemelte, hogy a kötet nemcsak nemzetek közötti, hanem „tudományközötti” együttműködéssel készült, hiszen a szerzők között akad történész, irodalomtörténész, régész, hadtörténész, levéltáros; és a témák között van politikai eszmetörténet, forráselemzés és történeti topográfia is. A magyar és horvát közös kutatásról szólva kitért arra a kérdésre is, korábban azért nem valósult meg közös munka, mert nem a közös elemek tudatosítása volt a hangsúlyos (sem magyar, sem horvát részről), hanem inkább a kulturális és történeti tradíciók elkülönítése. Bene Sándor több példával illusztrálta, hogyan próbálták horvátok és magyarok kisajátítani a Zrínyieket, amit elősegített, hogy maguk a Zrínyiek többértelműen nyilatkoztak identitásukról. Igaz, a kora újkorban nem a későbbi 19. századi fogalmak szerint értelmezték az identitás kérdését, Bene itt utalt Pálffy Géza megállapítására, miszerint a Zrínyiek leginkább nemzetek feletti regionális identitást mutatnak. Korunkban azonban nem léphetünk vissza a kora újkorba, nem tehetünk úgy, mintha a 19. századi nacionalizmus nem létezett volna, amely elkülönítette a nemzeti tradíciókat. Manapság is vannak természetesen a magyarok és horvátok között a Zrínyiekkel kapcsolatosan különbségek az értelmezésben, a hangsúlyokban, de a közös kutatás lényege a közös pontok megtalálása, és ennek eredménye a kötetben látható. A könyvbemutatóról ezen felül beszámolók olvashatóak itt és itt is.

A két kötet könyvészeti adatai:

Zrínyi-Újvár emlékezete. Szerkesztette: Hausner Gábor és Padányi József. Budapest: Argumentum Kiadó, 2012. (201 o.)

Susreti dviju kultura: Obitelj Zrinski u hrvatskoj i mađarskoj povijesti. Zbornik radova.

Szerkesztette: Bene Sándor, Hausner Gábor, Zoran Ladić. Zagreb: Matica hrvatska, 2012.

(Biblioteka Zbornici 4. 558 o.)