2016. december 13-án a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet adott otthont a Világtörténet című folyóirat idei 3. számának bemutatójához. Az eseményt az intézet igazgatója, a lapszám egyik tanulmányának jegyzője, Balogh Balázs nyitotta meg, aki kiemelt figyelemmel köszöntötte a közönség soraiban megjelent szerzőtársakat, Deák Nórát, Tiphaine Robert-t, valamint James P. Niessent is.

Stefano Bottoni, a lapszám szerkesztője felvezetőjében hangsúlyozta, hogy a folyóirat jelen száma az 1956. évi magyar forradalom történetének egy olyan vetületét vizsgálja, mely nagyjából kétszázezer kivándorolt magyar állampolgár révén összeköti Magyarországot a világgal, s e tekintetben kapcsolattörténeti szempontból hiánypótló írásokról van szó. Hangsúlyozta továbbá a migrációs téma aktualitását, amelyet jelen kiadvány levéltári forrásokra és személyes elbeszélésekre alapozva közelít meg, rámutatva arra, hogy beilleszkedni és új önazonosságot találni mindenkor nehéz feladatnak tekinthető, mely nemcsak a letelepülni vágyó alkalmazkodóképességét feltételezi, de a befogadót is kihívások elé állítja.

A meghívott szakértők közül Ludányi András, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet politológusa mindenekelőtt a lapszámon belüli tematikus egységekre hívta fel a figyelmet: az első tanulmányok arról tájékoztatnak, hogyan viszonyult a világ a Magyarországot elhagyó emberáradathoz, amelynek nagy része Ausztrián, töredéke pedig Jugoszlávián keresztül hagyta el hazáját. A második szerkezeti egység „olyan földrajzi harapások”-at kínál, amelyek bizonyos szempontból reprezentatív képet nyújtanak a migrációs helyzetről. Az egyik terület a befogadottak számbeli fölénye, a másik régió Magyarországhoz való közelsége, a harmadik ország a migránsokkal szembeni meghasonlott bánásmód miatt érdemel figyelmet. A harmadik egységbe tartozó írásokat a narratíva teszi érdekessé, ezek a tanulmányok az oral history kutatási módszerének engednek teret, és az olvasót szemtől szembe állítják az ’56-os élménnyel telített befogadottakkal.

Gyarmati György történész, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára hangsúlyozta, hogy a lapszám tanulmányai az ’56-os forradalom eddig megszokott politikatörténeti kutatásából kilépnek és elsősorban a forradalom társadalomtörténeti vonatkozásait mutatják be. Ezen túl is a személyes élettörténetek fontosságának vizsgálatát emelte ki, amelynek társadalomtörténeti feldolgozása elkerülhetetlen, mégis anyaggazdagságuk, sokrétűségük miatt hosszú folyamat lesz. Érthető okokból, az írott források révén a kivándorolt rétegek soraiba tartozó egyetemisták és értelmiségiek beilleszkedésének tanulmányozása könnyebben előtérbe kerülhet a kutatók számára. Gyarmati hangsúlyozta: jelen kötet azzal a keveset emlegetett ténnyel szembesíti az olvasót, hogy világviszonylatban az 1950–1960 közötti időszak migrációjának negyedrészét a forradalom utáni magyar menekültek tették ki.