palffy 01A konferencia élénk érdeklődés közepette zajlott2016. május 24-én a bécsi Magyar Nagykövetség gyönyörű Márványtermében nemzetközi konferenciát tartottak a magyar uralkodókoronázásokról Ungarische Königskrönungen címmel. A tanácskozást – az utolsó magyar királykoronázás, IV. Károly 1916. december végi szertartásának centenáriuma alkalmából – a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében működő „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport tagja, ifj. Bertényi Iván kollégánk szervezte. A centenáriumi megemlékezés mellett a tanácskozás legfőbb célja az volt, hogy a témáról a magyar tudományosság és Lendület Kutatócsoport legfrissebb eredményeit a bécsi tudományos élet és nagyközönség is megismerhesse. A szépszámú hallgatóság jelenlétében lezajlott konferencia meghívóját és programját itt olvashatja.

palffy 03Az első szekcióban Oross András levéltári delegátus elnököltIntézetpalffy 02A tanácskozást Perényi János nagykövet nyitotta megünket a Lendület Kutatócsoport tagjai, ifj. Bertényi Iván, Pálffy Géza kutatócsoport-vezető és Soós István tudományos főmunkatárs mellett Tringli István, a középkori témacsoport főmunkatársa képviselte. A tanácskozáson az előadók bő harminc perces referátumokban, egy délelőtti és egy délutáni szekcióban mutatták be kutatási eredményeiket. Perényi János nagykövet megnyitó beszédét követően az előbbi panelt Oross Ands bécsi magyar levéltári delegátus, az utóbbit Pálffy Géza kollégánk moderálta. A számos kérdés és hozzászólás kísérte tanácskozásnak köszönhetően a magyar kutatási újdonságok mind a koronázásokról, mind koronázási jelvényeinkről és a Szent Koronáról frissen juthattak el Bécsbe.

 A délelőtti szekció első előadója, Marosi Ernő művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja előadásában (Kunsthistorische Bemerkungen zu den Krönungsinsignien und der Heiligen Krone Ungarns) a magypalffy 04Marosi Ernő előadás közbenar kpalffy 05Tringli István a 15 századba kalauzolta el hallgatóitoronázási jelvényekre vonatkozó legfontosabb művészettörténeti ismereteket és újdonságokat összegezte, külön is megemlékezve Deér József történész (1905–1972) éppen 50 esztendeje, 1966-ben Bécsben megjelent, mind a mai napig alapvető korona-monográfiájáról. Emellett felhívta a figyelmet arra a különleges helyzetre is, hogy írott források hiányában e kincseink történetét valójában magukból a tárgyakból, illetve általa szép számmal bemutatott analógpéldák segítségével lehet rekonstruálni, ami részben megmagyarázza a még mindig jelentős művészettörténeti kutatási adósságokat, elsősorban magára a Szent Koronára vonatkozóan. Őt követve Tringli István izgalmas referátumában (Ständetum und die mittelalterlichen Ideen über die Heilige Krone) a koronáról kialakult középkori elképzeléseket (mindenekelőtt a corona regis – corona regni 15. század közepi terminusváltás) vizsgálta. Érzékletesen mutatta ki, hogy az aktuálpolitikai helyzet miképpen formálta a késő középkor folyamán több alkalommal is markánsan a koronáról való gondolkodást és a korona-eszmét.

Apalffy 06Bertényi Iván professzor a középkori koronázásokról beszéltz palffy 07Pálffy Géza kutatócsoport vezető a legújabb felfedezéseket ismertetteelső kávészünet után a magyar Szent Korona históriájának egyik legjobb ismerője, Bertényi Iván professzor következett. Előadásában (Königskrönungen im mittelalterlichen Ungarn) a középkori közel negyven magyar uralkodókoronázásra és szertartásrendjükre vonatkozó ismereteket összegezte, szemléletesen mutatva be a Szent Korona nélkülözhetetlen voltát és a koronázási szertartás világi elemeinek fokozatos kialakulását. Majd Pálffy Géza a kora újkori koronázásokról nyújtott áttekintést (Alte Traditionen – neue Herausforderungen: Krönungen im frühneuzeitlichen Ungarn). Referátumában a következő kérdéseket vizsgálva szemléltette Kutatócsoportja elmúlt esztendőkbeli legfontosabb felfedezéseit: milyen új forrásanyagot sikerült eddig feltárni; hogyan őrizte meg a késő középkori hagyományokat a magyar elit és ennek mi volt a hosszú távú jelentősége; milyen változásokat hozott a ceremóniákon a Magyar Királyság csatlakozása a Habsburg Monarchiához 1526 után; végül pedig milyen hatalmi, ceremoniális és szimbolikus politikai küzdelem zajlott 16–17. századi koronázásainkon.

A délutápalffy 08Štefan Holčík izgalmas pozsonyi szakmai kirándulásra vezette el a hallgatóságotni papalffy 09Serfőző Szabolcs előadása közbennelt annak a pozsonyi történész–régésznek, Štefan Holčíknak az előadása nyitotta meg, aki már az 1980-as évek közepén magyarul is megjelent, úttörő tudományos népszerűsítő összegzésben foglalta össze a pozsonyi uralkodókoronázásokra (1563–1830) vonatkozó ismereteket. Előadása (Die Krönungsstadt Pressburg im 16. und 17. Jahrhundert) igazi szakmai kirándulás volt Pozsonyba, elsősorban az egykori magyar főváros különféle koronázási helyszíneire. Az előadó véleménye szerint a koronázások a szabad királyi városnak ugyanakkor szinte csak terhet jelentettek, sőt gyakran igazi katasztrófával értek fel. Szlovák kollégánk után az Iparművészeti Múzeum digitalizációs osztályának vezetője, Serfőző Szabolcs művészettörténész nemcsak előadással (Frühneuzeitliche Darstellungen der ungarischen Krönungszeremonien und die Porträts der Habsburgerherrscher im ungarischen Krönungsornat), hanem egy különleges tárlatvezetéssel is gazdagította a tanácskozást. Referátumában elsősorban az 1527 és 1741 között Székesfehérvárott, Pozsonyban és Sopronban tartott koronázások ikonográfiai ábrázolásaira koncentrált, számos új felismeréssel irányítva rá a hallgatóság figyelmét a különféle metszetepalffy 10A Pozsonyi teremben nagy érdeklődéssel hallgatták kollégánkatk előképeire, a gyakori átvételekre és a többségében üzleti vállalkozásként született ábrázolások hitelességének problémáira. Prezentációjának szerves folytatásaként pedig nagy érdeklődés közepette mutatta be a Nagykövetség egyik legfőbb kincsét, a Mária Terézia királynő 1741. júniusi koronázását hat jelentben ábrázoló festményciklust, amely nagyobbrészt a magyar királyi udvari kancellár egykori fogadószobájában, a mai ún. Pozsonyi Teremben maradt ránk.

Végül a konferencia utolsó részében ismét két felszólalás következett. Soós István távollétében előadását („iuxta veterem consuetudinem regni“ – „nach alter Gewohnheit des Landes“ – Die Königskrönungen in Ungarn im 18. Jahrhundert) Oross András levéltári delegátus olvasta fel. A dolgozat gondosan követte végig az 1712 és 1830 között egy kivétellel (1792, Buda) Pozsonyban tartott koronázási szertartásokat, valamint az udvar és a rendek különféle vitáit a koronázási hitlevelek előkészítése és a ceremóniák lebonyolítása kapcsán. A tanácskozás utolsó referátumát (Die beiden letzten Krönungen in Ungarn [1867, 1916]) ifj. Bertényi Iván tartotta: igen izgalmasan tárta fel a két buda(pest)i koronázásban felismerhető folytonosságokat és különbségeket, részletesen elemezve a főbb változások okait. Kifejtette, hogy a két ceremónia között a régi hagyományok még ekkor is erősen élő továbbvitele miatt alapvető változások nem voltak, ám nem is lehettek. Ennek ellenére a két koronázás „finomhangolása” igen jól jelezte a kiegyezés esztendeje (1867) és az I. világháború közepe (1916) közötti alapvető változásokat, palffy 11A konferencia szervezője ifj Bertényi Iván izgalmas előadást tartottmindenepalffy 12A tanácskozást Pálffy Géza zárszava zártakelőtt a háborús állapotok, a korszakban lezajló modernizáció és nem utolsósorban a magyar nemzetállam fejlődése következtében. Az utóbbit Liszt Ferenc koronázási miséjének 1916 végén már kizárólag magyarok általi előadása és a magyar Himnusz felhangzása fémjelzett leginkább.

Az újabb diszkussziót követően a konferenciát Pálffy Géza beszéde zárta. A kutatócsoport-vezető egyfelől örömét fejezte ki, hogy első ízben sikerült Bécsben nemzetközi történészkonferenciát szervezni a Szent Korona és a magyar királykoronázások történetéről, arra a korszakra, az 1526 és 1918 közötti időszakra is meghatározóan koncentrálva, amikor Magyarország uralkodóit a Habsburg-dinasztia tagjai adták, akik többnyire a mai osztrák fővárosban tartották rezidenciájukat. Másfelől a workshop iránti élénk figyelem jól jelezte, hogy ha van közös érdeklődés és vannak közös kutatási projektek, akkor Közép-Európa országainak történészei számottevő mértékben képesek mind közös históriájuk, mind a Habsburg-kutatások gazdagítására. Mégpedig egy olyan tudományterületen, a szimbolikus kommunikáció, a hatalmi reprezentáció és a ceremóniák vizsgálata terén, amely egyrészt az elmúlt évtizedekben Európa-szerte népszerűnek nevezhető, másrészt kiváló lehetőséget kínál arra, hogy különböző diszciplínák kutatóit közös gondolkodásra hívja össze. Végül megköszönte a Nagykövetségnek az előkelő helyszín biztosítását, ifj. Bertényi Ivánnak pedig a tanácskozás megszervezését. A konferencia előadásai a tervek szerint önálló német tanulmánykötetben látnak majd napvilágot.