Intézetünk munkatársa, Tóth Gergely 2019. szeptember 24-én előadást tartott a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetében, a Tarnai Andor emlékére rendezett konferencián Őslakos-vita vagy közös őstörténet? Perlekedő és megegyezést kereső nemzetieredet-narratívák Magyarországon a 17–18. században címmel.

Az előadás rezüméje itt olvasható: Extra Hungariam non est vita...” című értekezésében Tarnai Andor kiválóan mutatott rá a 17–18. századi magyarországi eszmetörténet nagyon fontos jelenségére, az ún. „őslakos-vitára”. Kifejtette ugyanis, hogy a honi értelmiség nem magyar ajkú tagjai – elsősorban német és szlovák szerzők – elkezdték kidolgozni saját etnikumuk őstörténetét, s egyben igyekeztek kimutatni annak ősiségét, illetve történelmi jogát a Kárpát-medencében való megtelepedésre. Teljes joggal hangsúlyozta Tarnai, hogy itt egyfajta rivalizálásról, versenyfutásról volt szó: az említett szerzők saját nációjuk „bejövetelét” kivétel nélkül korábbra helyezték, mint a magyarságét, sőt, akár a hunokét – amire magyar oldalról is érkezett válasz. Előadásomban ugyanakkor azt szeretném bemutatni, hogy nem csupán ez az ellenséges hangnem, a másik nemzetet „jövevénynek” minősítő törekvés volt jellemző a korszakra, hanem ezeknek az egymással polemizáló narratíváknak a kibékítése is, ahol a hangsúly a békés együttélésre és a sorsközösségre helyeződött. Eme kompromisszumkereső szándékot igyekszem kimutatni a korszakban – elsősorban Otrokocsi Fóris Ferenc, Bél Mátyás, Timon Sámuel, Jan Baltazar Magin és Baltazar Adam Krčelić munkáiban.