A 19. századi balkáni nemzetépítésekről és alkotmányozásokról rendezett konferenciát 2019. december 6-án a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Alkotmányjogi és Összehasonlító Közjogi Tanszéke. Intézetünket a Délkelet-Európa története témacsoport munkatársai képviselték elóadóként. A konferencia programja itt olvasható.
A Balkánon az állam létrejötte általában egyben a nemzetépítés kiindulópontját jelentette. A modernizációs program és a demokratikus intézményrendszer sok esetben külső példák hatása alatt, külföldi személyek részvételével történt. Demeter Gábor tudományos főmunkatárs a bolgár államépítés esetében mutatta be ezt a folyamatot, kitérve a külföldiekben mind a gazdasági, mind a politikai modernizációban játszott szerepére. Az, hogy a kapcsolati hálók (majd pártok) túlnyomórészt a külső hatalmakhoz való viszonyulás alapján jöttek létre, gyakran demokratikus deficithez vezetett. Csaplár-Degovics Krisztián témacsoport-vezető, tudományos főmunkatárs a gyarmatosítás fogalom korabeli kritériumait (tengeren túli területre irányul, a kulturális különbségek megléte, gazdasági kizsákmányolás, kulturális-tudományos birtokbavétel), valamint a protektori rendszer világszerte követett gyakorlatát vetette össze az Osztrák–Magyar Monarchia albániai szerepvállalásával. Megállapítása szerint nem tartható a Monarchia önmagáról kialakított képe, miszerint a Monarchia nem gyarmatosító hatalom. Bíró László tudományos főmunkatárs az 1869. évi szerb alkotmányt elemezte, amely elsőként vezette be a széles körűen választott, törvénykezési joggal is rendelkező parlament intézményét. Mivel Szerbia ekkor még nem volt független, nemzetközileg elismert állam, az alkotmány a független államiság kiépítését is elősegítette.
