Alexander Maxwell (Victoria Egyetem, Wellington, Új-Zéland) 2013. december 13-án a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében Magyar bor, szláv pálinka? Alkohol a reformkori Magyarországon címmel tartott előadásában az alkohollal kapcsolatos magyar kultúra alakulását vizsgálta 1825 és 1848 között. Az előadás egy nagyobb kutatási projekt egy részén alapszik. A projektet az angol utazó, John Paget történetei inspirálták. Az előadó a nacionalizmus által kiváltott viselkedésformákat vizsgálja az ivási szokások, az öltözködés, a szexualitás, a dohányzás, az arcszőrzet és egyebek vonatkozásában. 

Az alkohol a magyar reformkor során fontos nemzeti jelképpé nőtt. Az ezzel kapcsolatos szimbolizmus részben a nemzeti öndicsőítésből, részben a magyar bortermelők gazdasági érdekeiből fakadt. Jellemző módon a tokaji borok palackjain például a „Vinum regum, rex vinorum” szlogen látható, mely egy vélhetően hamis történeten alapszik, mely szerint XIV. Lajos király lenyűgözőnek találta ezt a bort. A magyar borok dicsérete külföldön is széles körű volt: ugyanakkor az országot megjárt utazók egészen máshogy nyilatkoztak, nemegyszer ihatatlannak nevezve a helyben megismert borokat. Széchenyi, aki hazafiként sokat tett a borkultúra népszerűsítéséért, és odáig ment, hogy szerette volna, ha halála után a szívét a Nemzeti Kaszinó épületében helyezik el tokaji borba téve, reformerként más hangot ütött meg, és rámutatott: a külföldről érkező udvarias dicséret bizonyosan hamis, ha ugyanezek az emberek nem tanúsítanak érdeklődést a magyar borok megvásárlása iránt. Figyelmeztet, hogy a magyar bor a magyar emberhez hasonlóan valószínűleg rosszul viseli a mozgást.  
Konkrét tanácsok is születtek a magyar borkultúra fejlesztésére. Franz Schams például amellett érvelt, hogy rendszerezni kéne a szőlőfajtákat, Fényes Elek pedig a túl sok folyadékmérték ellen emelt szót.  
Bár a reformkorban a pálinkák termelése is növekedett, a magyar elit a szlávsággal, a részegséggel, a felfordulással azonosította a pálinkázó ember képét – a sörivást pedig a németséggel. Érdekes módon a józanságot hirdető szláv mozgalom nemzeti színezetet öltött, mivel a részegség elleni küzdelmet a magyar és zsidó gazdasági befolyás elleni harccal is azonosították, míg magyar területen ugyanez a mozgalom inkább közegészségügyi jellegű volt.
Az alkoholhoz kapcsolódó kulturális jelképrendszer tehát Magyarország etnikai sokféleségét tükrözte: a különféle etnikai csoportokkal összefüggésbe hozott különféle alkoholos italok más-más attitűdöt váltottak ki a magyar társadalmi elitből.

Péterfi András