Az MTA BTK Történettudományi Intézet és a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára közös kiadásában megjelent az Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez IV. (1360-1372) c. munka. Jakó Zsigmond kéziratát Hegyi Géza és W. Kovács András szerkesztette és egészítette ki. A könyv tartalomjegyzéke itt olvasható.
A kötet ára 3600 Ft. Kiadói kedvezménnyel megvásárolható közvetlenül a kiadótól, az MTA BTK Történettudományi Intézetben (Bp. 1014 Úri u. 53. I. emelet 57., kedd, péntek 9.00–15.00 óráig, illetve előzetes egyeztetést követően a többi munkanapon is) vagy megrendelhető a e-mail címen, illetve a 224–6700/624, 626 telefonszámon. A kötet rövidesen kapható lesz a kiadón kívül partnereinknél is.
Jakó Zsigmond (1916–2008) Biharfélegyházán született. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem történelem karán végezte Mályusz Elemér tanítványaként. A budapesti egyetemen és a Magyar Országos Levéltárban való szolgálat után 1941-ben az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárába, Kolozsvárra került. 1942-től kezdődően előbb az ottani magyar, majd pedig a Babeş–Bolyai egyetemen a középkori történelem és történeti segédtudományok tanáraként nemzedékeket nevelt az erdélyi történetkutatásnak. 1941 és 1950 között a magyar kutatás korszerű műhelyévé fejlesztette az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárát, melyet a magánlevéltáraknak a pusztításoktól való mentése által pótolhatatlan értékkel gazdagított. 1990 után az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökeként irányította az erdélyi magyar tudományosság újjászervezését. Erdély történetével, középkori forrásainak feltárásával és kritikájával kapcsolatos eredményei, korszerű, új módszerek meghonosítását célzó törekvései, emberi és tudósi magatartása jelentős befolyást gyakorolt az erdélyi magyar történetkutatásra. Kutatói, nevelői és tudományszervező munkásságának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli, a Román Akadémia rendes tagjává választotta; az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Ráday Akadémia díszdoktorává avatta, a Magyar Köztársaság pedig Széchenyi-díjjal tüntette ki. Munkáinak bibliográfiája a születésének nyolcvanadik évfordulójára az Erdélyi Múzeum-Egyesület által kiadott emlékkönyvben, illetve az Erdélyi Múzeum folyóiratnak a szerző kilencvenedik születésnapjáról megemlékező számában található meg. Mindvégig tevékeny és öntudatos életének 93. évében hunyt el Kolozsvárott.
Abból a felismerésből kiindulva, hogy az erdélyi múlt régi forrásai csak nemzetközi munkamegosztással tárhatók fel, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára teret biztosít kiadványai sorában a magyar kutatás ilyen eredményeinek közzétételére. Ezzel a sorozatával a középkori erdélyi vajdaság okleveles forrásainak kritikai számbavételét kezdte el, amit – az elképzelés szerint – idővel a fejedelemség, majd a nagyfejedelemség történetének legfontosabb egyéb iratanyaga követne. E középkori regesztakötetek a különböző országokban fennmaradt, eddig közöletlen és közzétett erdélyi vonatkozású teljes okleveles anyagról, valamint az azzal kapcsolatos magyar és külföldi forráskritikai irodalom egészéről kívánnak tájékoztatni; a már közölt és eddig ismeretlen oklevelekről egyaránt magyar nyelvű kivonatokban, a határjárásokat és a legfontosabb egyéb részleteket eredeti latin szövegükben adva vissza. A kötetek használatát mindenre kiterjedő név- és tárgymutató, valamint a regesztázott források DL- és DF-jelzeteinek felsorolása segíti elő.
