Regensburgban került sora a Political Mobilization in East Central and Southeast Europe című konferenciára 2014. február 14–15-én. A konferencián intézetünket Csaplár-Degovics Krisztián képviselte, aki Political Mobilization in the late Ottoman Kaza of Tirana or Political Instrumentalization by the Austro-Hungarian Foreign Office? The Toptani Beys and the Ballhausplatz címmel tartott előadást.
A konferencia egy olyan nemzetközi, angol nyelvű konferencia-sorozat záróeseménye volt, amely a marburgi Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung és a regensburgi Institut für Ost- und Südosteuropaforschung szervezésében valósult meg. A konferencia-sorozat apropója az volt, hogy az európai tudományos és politikai közösség egyre nagyobb érdeklődéssel fordul azon események kutatásai felé, amelyek a társadalom krízisekre adott válaszaival foglalkozik. Tekintve, hogy Kelet-Európa népei az utóbbi két évszázadban számos krízissel néztek szembe, a meghívott szociológus, politológus és történész kutatóknak az volt a feladata, hogy a krízisekre adott válaszokat empirikus kutatáson alapuló előadásokban mutassák be. A konferencia résztvevői az előadásokat követően plenáris üléseken vitatkoztak arról, hogy a hallottak alapján lehetséges-e, a kutatások mostani állása szerint, modell(eke)t alkotni. A modell-alkotás folyamata egyelőre nem volt lehetséges. Ennek nem kis mértékben az volt az oka, hogy a különböző tudományágak ugyanazon jelenségek leírására saját terminológiát és módszertant dolgoztak ki, ill. hogy a források eltérő jellege miatt a kérdésfeltevések, a vizsgálódás súlypontjai is eltérőek voltak. Ugyanakkor a párbeszéd lehetséges volt és a jövőt illetően mindenképpen szükséges is. Az együttműködés folytatásáról szóló eszmecsere során felmerült, hogy néhány dolog kapcsán mindenképpen közös módszertani alapot kellene teremteni a különböző diszciplínák között a politikai mobilizáció kutatását illetően. Ez a kutatási eredmények egymással való megosztása miatt fontos. Az egyik fontos tisztázandó kérdéskör a mérhetőség problémájához köthető. Hogyan lehet mérni a politikai mobilizáció sikerét (mikor projekt és honnantól számít sikeres mozgalomnak)? Szintén tisztázandó, hogy hol húzódik a határ a politikai mobilizáció és a politikai instrumentalizáció között.
