A Párizsi Magyar Intézet, a Lengyel Tudományos Akadémia Párizsi Tudományos Központja, a párizsi Francia Hadtörténeti Múzeum és a intézetünk munkatársai egy közös tudományos konferenciával (Regards croisés sur les hussards en France, en Pologne et en Hongrie (XVe – XIXe siècles) emlékezett meg meg a huszárság európai jelentőségéről Párizsban.
A konferencián a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontját három kutató, B. Szabó János, intézetünk tudományos munkatársa, Tóth Ferenc, intézetünk tudományos tanácsadója (a konferencia szakmai szervezője) és Tüskés Anna, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos munkatársa képviselte. A konferencia programja itt tekinthető meg, az előadások videófelvételei pedig itt láthatóak.
A szervezők három különböző helyszínen, három különböző témában igyekeztek bemutatni a huszárságnak a lengyel, francia és magyar hagyományokban továbbélő közös örökségét. Az első napon a Francia Hadtörténeti Múzeum előadótermében a huszárság európai történetének fontosabb szakaszait mutatták be a kérdés legavatottabb szakértői. Itt elsősorban a huszárság kezdeteitől egészen a francia forradalomig tartó történetéről esett szó és a három ország legfontosabb huszárságra vonatkozó gyűjteményeinek képviselői ismertették intézményeik legjelentősebb értékeit és a kulturális örökség hasznosításának lehetőségeit. A második nap délelőtt a Párizsi Magyar Intézetben folytatódott a konferencia programja, ahol a 19. századi huszárság történetének kiemelkedő eseményeiről esett szó, majd ezt követően – a Lengyel Tudományos Akadémia Párizsi Tudományos Központjában – a huszárság fontosabb irodalmi és képzőművészeti hagyatékáról, és művészi ábrázolásairól esett szó.
A magyar huszár figurája az európai kultúrkör jellegzetes romantikus típusa, amely a mai napig érezteti hatását: a Budapesten járó turisták közkedvelt ajándéktárgyainak dekorációjaként is újjáéledt, és külhoni magyar kulturális rendezvények sorában is nagy szerepet játszó szimbólumként él tovább. Magyarságunk külhoni lenyomataként a huszár bevonult a helyi történelmi mitológiába is, és sajátos arculatot kapott benne. Valamennyi európai nemzet közül talán a francia és a lengyel ragaszkodik a legjobban e mai napig élő közös hagyományunkhoz, a hadtörténet, a kulturális örökség és a művészetek területén egyaránt. A lengyel fekete huszárok rohama Bécs második török ostroma (1683) idején a lengyel hadtörténet legdicsőségesebb fejezetének számít. A franciaországi huszárság neves képviselőit – köztük Bercsényi László marsallt Antoine Charles Louis de Lasalle tábornokot – szintén napjainkig emlegetik a katonai hagyományok őrzői. A 18. században Franciaországban meghonosodott huszárság jól mutatja, hogy a közép-európai eredetű katonai kultúrák milyen erős hatást gyakoroltak a nyugati hadviselésre.