Beszámoló a Magyarország és Európa II. Rákóczi Ferenc korában című konferenciáról

20190913 164148Rákóczi Ferenc a magyar történelem egyik legismertebb és legnépszerűbb személyisége. Alig van olyan magyar helység, ahol ne viselné utca, tér vagy intézmény az egykori vezérlő fejedelem nevét. Az általa vezetett szabadságharc a magyar függetlenségi mozgalmak sorában kétségkívül a legsikeresebbnek nevezhető, hiszen nemcsak nyolc éven át sikerült ellenállni a korabeli Európa egyik legerősebb nagyhatalma hadseregének, hanem a független magyar államiság fontos intézményeinek megalapításában is jelentős eredményeket ért el.

A szabadságharc bukása után a fejedelem hosszú száműzetésbe kényszerült, amely Lengyelországba, majd Franciaországba, végül török földre vezette. Az emigráns II. Rákóczi Ferenc történelmünk egyik legnépszerűbb, ám korántsem egyértelműen megítélt hőse. A szabadságharc leverése utáni éveit kutató történészek a külföldi levéltárak forrásait folyamatosan feldolgozva gazdagították azt a képet, amelyet a hazai történelemkönyvek és irodalmi értékű feldolgozások közkinccsé tettek. A hazáért és szabadságért küzdő, tragikus sorsú fejedelem megítélése azonban a saját korában sem volt problémamentes. A törvényes uralkodója ellen fellázadt alattvaló törekvéseit még a vele rokonszenvező vagy éppen együttműködő európai uralkodók sem támogatták maradéktalanul. Jó példa erre az, hogy XIV. Lajos francia király sem kötött vele formális szövetséget, noha a spanyol örökösödési háború idején burkoltan jelentős támogatással segítette a Habsburgok keleti ellenfeleként fellépő Rákóczit. A háborút lezáró békeszerződés megkötése után pedig egyenesen kényelmetlenné vált az inkognitóban Franciaországban tartózkodó Rákóczi jelenléte, aki végül a távoli Oszmán Birodalom területén talált végső menedéket. Milyen körülmények figyelembevételével ítélhetjük meg nemzeti hősünk életét és szabadságharcát az európai nemzetközi kapcsolatok kontextusában és milyen következtetéseket vonhatunk le az erre vonatkozó információink alapján közel három évszázad távlatából? Milyen hatással volt a szabadságharc és az azt követő emigráció a személyes emberi sorsokra és a családokra? Hogyan ábrázolták a kort a benne résztvevők, a történetírók és művészek?

Ezekre a kérdésekre igyekezett választ adni a 2019. szeptember 13-án aII. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé választásának 315. évfordulója alkalmából tartott emlékév keretében és a V4 Egyesület támogatásával a Párizsi Magyar Intézetben a Bölcsészettudományi Kutatóközpont, a Sorbonne Université, a Lengyel Tudományos Akadémia Párizsi Tudományos Központja együttműködésével megvalósult nemzetközi konferencia. A szervezők két szekcióban, két különböző témában igyekeztek bemutatni a Rákóczi-szabadságharc történetének nemzetközi kutatásában elért legújabb eredményeket. Az első szekcióban Rákóczi fejedelem és függetlenségi törekvéseinek európai diplomáciatörténeti jelentőségét mutatják be a kérdés legavatottabb szakértői. A konferencia megnyitóján a szervező Tóth Ferenc, intézetünk tudományos tanácsadója és Lucien Bély, a Sorbonne neves professzora mondott bevezetőt, áttekintést adva a diplomáciai és hadtörténeti kapcsolatokról. Az első előadó, Géraud Poumarède, az Université Bordeaux Montaigne professzora a konstantinápolyi francia követség, elsősorban Ferriol márki Rákóczi-szabadságharc időszakában folytatott tevékenységét mutatta be. Ezt követően Kalmár János (ELTE–EKE) nagyívű összefoglaló előadásában felvázolta a nagyságos fejedelem európai diplomácia erőfeszítéseit. A rövid vita után, Lucien Bély professzor értekezett Rákóczi fejedelem francia udvarban inkognitóban való tartózkodásának részleteiről. A következő két fiatal előadó Núria Salles Villaseca (Pompeu Fabra Egyetem, Barcelona) és Adam Szabelski (Waclaw Felczak Intézet) a fejedelem spanyol és lengyel kapcsolataival kapcsolatos doktori kutatásaik eredményeit osztották meg a közönséggel.

A délutáni szekcióban a szabadságharc résztvevőinek egyéni és kollektív (családi) sorsának vizsgálata mellett II. Rákóczi Ferenc irodalmi hagyatékáról, valamint a fejedelem és küzdelme képzőművészeti ábrázolásairól esett szó. Először Marie-Françoise Saudraix (Sorbonne Université) a császári szolgálatban álló magyar arisztokrata családokról beszélt. A szekció második előadója, Jean Garapon II. Rákóczi Ferenc emlékiratainak irodalomtörténeti jelentőségéről és francia kapcsolatairól beszélt. Ezt követően Tüskés Gábor, a BTK Irodalomtudományi Intézetének tudományos tanácsadója a Rákóczi önéletrajzi írásaiban ábrázolt Magyarország-képről, A délutáni szekció utolsó részét Újváriné Tüskés Anna előadásával kezdődött, aki II. Rákóczi Ferenc 20. századi köztéri emlékműveiről beszélt, ikonográfia és funkció szempontjából elemezve az emlékművek típusait, és felidézve a körülöttük tartott kiemelkedő megemlékezéseket. Ezután Tóth Ferenc és Elisabeth Saïh bemutatták a főként Mikes Kelemen Törökországi leveleiből ismert Kőszegi Zsuzsanna családjának történetét a Nantes-i és a La Courneuve-i Diplomáciai Levéltárban talált, valamint a család leszármazottai tulajdonában fennmaradt források alapján. Az utolsó előadó, Egyed Emese (Babes-Bolyai Egyetem) a Gróf Bonnévál című drámáról és annak 2011-es kolozsvári színreviteléről tartott előadást. A konferencia után a résztvevők egy történelmi séta keretében a Rákóczi-emigrációhoz kapcsolódó műemlékeket, különösen két, a Magyar Intézet közelében található épületet tekintettek meg: az Hôtel de Transylvanie-t (9 Quai Malaquais) és az Hôtel Berchény-t (58 rue de Verneuil). A megemlékezések másnap Yerres-ben, az egykori grosbois-i kamalduli kolostor helyén található Rákóczi-emlékműnél és egyéb kulturális rendezvényeken folytatódtak. 

refo500-logo