A török utáni újjátelepítésének 300. évfordulóját ünneplő Kunszentmártonban tartották meg az 1985-ben indult Jászkunság kutatása  című konferenciasorozat XI. tudományos tanácskozását, amelynek programja itt érhető el. A konferencián Intézetünket Mihalik Béla tudományos titkár, tudományos munkatárs képviselte, aki „… szépen és frissen felépíttetjük az plébániát” A plébániahálózat újjászervezése a Jászságban (1699–1719) címmel tartott előadást. A konferenciáról beszámolt a Szoljon.hu, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei online hírportál is: a tudósítás itt olvasható.

Az előadás azt vizsgálta, hogy a Jászkunságot az oszmán hódoltságot követően első ízben felmérő Pentz-féle összeírás és Kunszentmárton újjátelepítése közötti két évtizedben hogyan alakult át a katolikus egyházszervezet a Jászságban. Mihalik Béla hangsúlyozta, hogy az egykor kiváltságos területnek a Német Lovagrend részére történt eladását követően és a Rákóczi-szabadságharc ellenére is a helyi közösségek nagy erőt fordítottak plébániáik helyreállítására. Bár a kuruc–labanc harcok következtében sok helyen a jászsági plébániák ideiglenesen megszűntek, azok újjáalakítására, templomok építésére az egyes közösségek erejükön felül is áldoztak. 1710 után ehhez a Német Lovagrendtől, mint földesúrtól is kaptak segítséget, bár a jászok és a lovagrendi földesúri tisztviselők között feszült volt a viszony. A lovagrend azonban az egyházszervezet újjáépítéséhez nyújtott segítséget jó érvként tudta felhasználni az egri püspökökkel folytatott kegyúri vitában.