Forradalom, Péter Gábor, titkok és titkos helyek, látható és láthatatlan, szovjet hadsereg, laktanyák, karikatúrák és kolóniák. Az elsőre összefüggés nélkülinek ható felsorolás fogalmai az erőszak történetéről megrendezett konferencián jutottak közös nevezőre. Az elhangzott előadások és az azokat övező beszélgetések során valamennyi jelenség metszéspontjába az erőszak tapasztalata, elbeszélése, emlékezete és a történetek szereplői kerültek. Az erőszak tapasztalata a 20. századi Magyarországon című konferenciának 2019. november 19-én intézetünk adott otthont.

Az eredetileg műhelybeszélgetésnek szánt rendezvényt Horváth Sándor vezette be és elmondta, az erőszakról szóló munkák látványos megsokasodása adott ötletet a rendezvényhez. Ennek keretében nemcsak a BTK Történettudományi Intézet Jelenkortörténet témacsoport kutatói számoltak be kutatásaikról, hanem közös gondolkodásra invitálták az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának erőszaktörténeti munkacsoportját is. A téma iránti élénk érdeklődést mutatja, hogy a Hajnal István Kör idén rendezett konferenciája szintén az erőszak köré szerveződött, ezúttal a cél azonban a 20. századra koncentrálva egy szűkebb szakmai körben történő eszmecsere volt.

Takács Tibor (ÁBTL) Jó, rossz és csúf: az erőszakról való beszéd 1918–1919 és 1956 példáján című előadásában a forradalom és erőszak kapcsolatáról beszélt. Szóba került, szétválasztható-e az állami és nem állami erőszak, mit jelent a legitim erőszak, illetve, hogy van-e egyáltalán forradalom erőszak nélkül. A felvetéseket övező érdeklődést bizonyítja az előadás után kibontakozó élénk vita, amely nem volt mentes a vélemények ütköztetésétől sem. Az erőszak nagyléptékben való igazolása, kisléptékű elborzasztó hatása, az erőszakkal megelőzhető másik erőszak, a jó és a rossz erőszak – és még folytathatnánk a vizsgálati szempontok és megközelítési módok sorát, amelyek a közönséget is tovább gondolásra érdemes hozzászólásokra motiválták.

Müller Rolf (ÁBTL) Ki, kit, hol, mikor. Az erőszak személyes és lokális vonatkozásai címmel az erőszakról szóló kutatás ismeretterjesztésben való „hasznosításáról” beszélt előadása első részében.  Kitért rá, a politikai rendőrség mint hívószó milyen képzettársításokat vált ki a hallgatóságból, hogyan hatnak a provokatív és hatásvadász fotók. Előadása középpontjában Péter Gábor, a terrorrendszer és a személyiség, a szervezettörténet és a biográfia kapcsolata, valamint a közvetlen fizikai erőszak lokalizálhatósága, a titkos rendőrség titkos helyeinek feltárása, ezek vizuális megjelenítése állt.

A különféle erőszak-tipológiák bemutatásával és alkalmazhatóságuk körbejárásával kezdte Szovjet hadsereg Magyarországon. Az erőszak spektruma című előadását Tulipán Éva (HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum). A látható és láthatatlan erőszakra helyezve a hangsúlyt kitért az emlékezet, örökség és materialitás viszonyára. A szovjet hadsereg jelenléte kapcsán beszélt az erőszak által érintett társadalom válaszairól, az ellenállásról és kollaborációról.

Bódi Lóránt (BTK TTI) Szimbolikus erőszak a második világháborút követően: test, kép, gúny címmel a második világháború utáni holokausztról való beszédmódot járta körül. Előadása első részében arra kereste a választ, mi történik ebben a narratívában a testtel kulturális és politikai értelemben. Mi a tabu, miből lehetett és miből nem lehetett viccet csinálni? Kitért a népbírósági ítéletek során rendezett akasztásokról készült fényképfelvételekre. Ezután a sajtóban megjelenő karikatúrák példáján mutatta be az elkövetők és az áldozatok vizuális megjelenítésének technikáit. Emellett hangsúlyozta, fontos figyelembe vennünk ezek elemzésekor az akkori olvasó kontextuális tudása és mai tudásunk közötti különbségeket.

A konferencia utolsó felszólalójaként Apor Péter (BTK TTI) Tér, közösség, erőszak. Az 1945 utáni tömegerőszak társadalmi feltételei címmel tartotta meg előadását. Aktuális kutatásáról számolt be, melynek célja az 1946-os pogromok történetének szisztematikus feltárása, az ózdi, miskolci, békéscsabai, szegvári és kunmadarasi esetek vizsgálatakor a helyi társadalom jellemzőinek elemzése. Kitért e területeken a radikális kollektív cselekvés hagyományaira, a társadalomszerkezet hasonlóságára a mezőgazdasági jellegű városok és a gyári kolóniák között. Részletesen az ózdi és a diósgyőri gyárak példáján mutatta ezt be, hogy a társadalmi viszonyok mellett a térszerkezet is hatással volt az események alakulására.