mediakonferencia 0A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Médiatudományi Kutatócsoportja A sajtó kultúraközvetítő szerepe 1867–1945 címmel konferenciát rendezett. Landgraf Ildikó (MTA BTK Néprajztudományi Intézet) előadásában Jókai Mór képes szórakoztató lapjaival foglalkozott. Az 1800-as években egyre inkább az időszaki sajtó vette át a könyvektől a vezető szerepet. Az írni-olvasni tudás elterjedésével kialakult egy „új olvasóközönség”, amely már nem feltétlenül rendelkezett „magas műveltséggel”.

A lapok oldalain felül általában a politikai híreket hozták, ezektől vonallal elválasztva pedig az irodalmi tárca következett. A politikai eseményekről az egyes lapok nagyon különbözően számoltak be, az így „összezavart” olvasó számára állandóságot és megnyugvást a vonal alatti rész jelentett. Jókai valóságos önkéntesekből álló hálózatot szervezett a különböző anekdoták gyűjtésére, hogy aztán a legjobbakat lapjában, az Üstökösben, esetleg külön kötetekben megjelentesse. A legeredményesebb gyűjtők ingyen kapták meg a lapot. Jókai a lapja hasábjain olvasóival kiterjedt levelezést is folytatott.

Széchenyi Ágnes irodalomtörténész (MTA BTK Irodalomtudományi Intézet) Schöpflin Aladárnak (1872–1950) a Vasárnapi Ujság című képes hetilapban kifejtett működését vizsgálta. A Vasárnapi Ujság – angol mintára – kívánta a legkülönbözőbb (természettudományos, irodalmi stb.) ismereteket a szélesebb közönség felé közvetíteni. Schöpflin az irodalom népszerűsítése terén fejtett ki óriási tevékenységet. Jó érzékkel ismerte fel a tehetséges magyar írókat és költőket, akik számára publikálási lehetőséget biztosított. Az irodalmi művekről írtmediakonf 1 igen jelentős számú recenzióival és bírálataival is hozzájárult az irodalmi élet eseményeinek szélesebb közönséggel való megismertetéséhez. Emellett a világirodalom remekeinek fordításával lehetővé tette, hogy azok a magyar nyelvű közönség számára is hozzáférhetővé váljanak. Schöpflin a konzervatív és a modern irodalmi irányzat között összekötő szerepet is betöltött, amennyiben mindkét oldal irodalmi termését figyelemmel kísérte és beszámolt róla a Vasárnapi Ujságban és egyéb lapokban.

Ujvári Hedvig, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem habil. docense a magyarországi német nyelvű sajtó irodalomközvetítő szerepéről beszélt a 19. század második felében. Tekintettel arra, hogy ekkor még Pest és Buda lakói jelentős arányban német anyanyelvűek voltak, a német nyelvű újságok érthető módon fontos szerepet játszottak. A lapok egy része egyértelműen a hazai közönségnek szólt (pl. Neues Pester Journal), másik része viszont német nyelven írott magyar lap volt, amelyek a külföld felé közvetítették a magyarországi eseményeket. Utóbbiak közül a Pester Lloyd volt a legjelentősebb, amely napi kétszeri megjelenéssel ugyan elsősorban gazdasági–politikai lap volt, de az irodalomnak is nagy terjedelemben biztosított helyet. A német nyelvű lapokra egyaránt jellemző volt, hogy a német irodalom megjelentetése mellett – hasonlóan a magyar nyelvű újságokhoz – magyar írók műveit német fordításban rendszeresen közölték.

Ábrahám Barna, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Közép-Európa Intézetének oktatója a szlovákság példáján mutatta be a nemzetiségi sajtó és a nemzetépítés kapcsolatát. A polgárosodás terén különösen hátrányos helyzetből induló szlovákok értelmisége nagy jelentőséget tulajdonított a bontakozó szlovák nyelvű sajtónak: mediakonf 2egyenesen a szlovák nemzeti ébredés alapfeltételének tekintette a saját sajtóorgánumok létrehozását. A meginduló szlovák újságok azonban egymást is támadták, mindegyikük igyekezetett saját magát a szlovákság egyedül hiteles képviselőjének beállítani. Jellemző volt, hogy szlogenek szintjén valamennyien az oszthatatlan szent istváni állameszmét hirdették, függetlenül attól, hogy a magyar kormány támogatását élvezték („magyarónok”), vagy éppen ellenkezőleg: az államhatalom inkább ellenségesen viszonyult hozzájuk.

Klestenitz Tibor (MTA BTK Történettudományi Intézet) azt vizsgálta, hogy a katolikus hitéleti formák változásával kialakuló új vallási kultúra közvetítésében milyen szerepet játszott a felekezeti sajtó, elsősorban a hitbuzgalmi folyóiratok. A modernizációt elutasító katolikus egyház számára egyre nagyobb gondot jelentett a hivatalos egyházi előírások és az attól eltérő népi „vallási hagyományok” összeegyeztetése. A jezsuita irányítással a szélesebb értelemben vett „nép” számára Kalocsán megjelenő Jézus Szentséges Szívének Hírnöke és melléklapja, a Mária Kert című havilapok szerzői modernizálták a régi hagyományokat, új köntösbe öltöztették az eszmeterjesztést, a prédikációk érvanyagát népies hangú elbeszélésekben dolgozták fel. A Budapesten kiadott Mária Kongregáció pedig a hitbuzgalmi témák tárgyalása mellett már az egyesületek tagjainak társadalmi tömörítésére is nagy hangsúlyt fektetett, ami jelzi, hogy a katolicizmus megújulási törekvéseiben a hitéleti, társadalmi (és politikai) törekvések gyakran egymásra épülve jelentek meg.

Kiss Réka (MTA BTK Néprajztudományi Intézet) Identitásépítés a magyar református sajtóban a 20. század első felében című előadásában érzékletesen ábrázolta azt a helyzetet, amelybe a hazai reformátusság került a századfordulón. Csak 1881-ben jött létre az egységes magyar református egyház, a lakosság Budapestre történt nagymérvű beáramlásával a főváros lett a legnagyobb református közösség otthona, ugyanakkor az egyházi keretek kiépítése nem tudta követni ezt a gyors változást. Ebben a helyzetben különösen nagy szerep hárult a református sajtóra („Ha Pál apostol élne, akkor újságíró lenne”), hiszen rá hárult az a szerep, hogy legalábbis részben helyettesítse a prédikációt, a hitébresztést, a megújulást. Jellemző volt, hogy a felekmediakonf 6ezeti lapok nem álltak közvetlen kapcsolatban az egyház vezetésével. A református egyház vezetői csak az 1934-ben induló Református Élet c. lap szervezésében vettek aktívan részt.

Turbucz Dávid (MTA BTK Történettudományi Intézet) a sajtónak a Horthy-kultusz kialakításában játszott szerepét vizsgálta. A sajtó jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a közvéleményben az a kép alakulhasson ki, miszerint Horthy Miklós a magyar nemzet megmentője, az Istentől rendelt vezér, „Horthy apánk”. A Horthy-kultusz a kormányzóhoz kapcsolódó évfordulókon nyilvánult meg a legerőteljesebben. Ezekhez a napokhoz köthetően (budapesti bevonulás: november 16.; kormányzóvá választás: március 1.; június 18. és december 6.: Horthy születés- és névnapja) szinte valamennyi újságban méltató írások jelentek meg a kormányzóról, és beszámoltak a tiszteletére rendezett ünnepségekről. Azzal kapcsolatosan nincsenek források, hogy magának Horthy Miklósnak elvárásai lettek volna a személye körül kiépülő kultusz vonatkozásában. A Horthy-kultusznak egyértelműen rendszerstabilizációs funkciója volt.