2014. június 17-én, 11.00 órai kezdettel került sor Haraszti György: Pannóniától Magyarországig. A magyarországi zsidóság annotált kronológiája az előidőktől napjainkig című könyvsorozata I. kötetének (Hágár földjén: A kezdetektől az ország három részre szakadásáig) bemutatójára a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet Tanácstermében.
Fodor Pál főigazgató köszöntőjében elmondta, szerinte csak a kiemelkedő könyveket érdemes igazán bemutatni, és számunkra megtisztelő, hogy e művet bemutathatjuk. A munka volumenét jól érzékelteti, hogy a kötet ötlete húsz, a munkálatok kezdete tíz évvel ezelőttre tehető. Ez a kronológiasorozat első kötete, és még öt elkészítését tervezi a szerző.

A könyvet részletesebben bemutató Glatz Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke örömét fejezte ki amiatt, hogy hosszú idő után végre kézhez kaphatta ezt a kötetet, és felvázolta a témakörrel foglalkozó, intézetünkben zajlott kutatások történetét és művelőit 1985-től napjainkig. Rámutatott, hogy a szerző a különféle korszakokban egyaránt otthon van, kiválóan ismeri a magyar, európai, izraeli, amerikai irodalmat a témára vonatkozóan. A könyv erénye az is, hogy nem lezáró, inkább vitaindító műnek készült. Összegzi az eddigi álláspontokat, és meghatározza a további vitákat. Érdekes kérdés, hogy osztható-e tematikailag egy történeti kronológia, de a szerző ezt is jól oldotta meg, mert a kötet jól áttekinthető. A munka analizáló, adattárjellegű, utolsó száz oldala bibliográfia és fogalommagyarázat, ami éppoly értékes, mint az ezt megelőző négyszáz oldal. A tudományos információs témacsoportnak is gratulált az előadó a megfelelő szerkesztésért és kivitelért.
Ezután Glatz Ferenc kiemelt néhány, a kötet kapcsán felmerülő vitaindító tematikai pontot. Az antiszemitizmus kutatása csupán töredéke a zsidóság kutatásának. Az irodalom viszont sokkal inkább az antiszemitizmusra koncentrál, ami persze érthető a zsidóság sajátos európai kulturális szerepe és konfliktusai miatt. A lokális antiszemitizmus történetével, csakúgy mint a holokauszttal, azonban kiemelten kell foglalkozni. Az előadó felidézett néhányat a korábbi korszakalkotó művek közül e témában, és a zsidóságkutatás személyi, szervezési kérdései történetének is szentelt néhány gondolatot az 1980–1990-es éveket illetően. Glatz Ferenc szerint már a kézikönyv-jellegű kötet előszava megelőlegezi a nagy problémákat, a zsidóság „területen belüliségét és közösségen kívüliségét” a középkori Európában és a zsidóság „belehajtását” egy bizonyos foglalkozási ágazatba, amelyet viszont a korai keresztény társadalom erkölcsileg elítélt.
Az előadó számos egyéb társadalmi kérdést is felvetett az antiszemitizmussal kapcsolatban, például európai és magyar királyi rendelkezéseket, a polgárság nyomását a királyi hatalom irányában, és ennek hatását a zsidókkal kapcsolatos királyi politikákra, valamint a mindenkori aktuálpolitika befolyását a történeti kutatásokra, amely felveti a folyamatosság jelentőségét. A szerző mindent összevetve kitűnően oldotta meg a művel kapcsolatban felmerülő feladatokat és problémákat.
„Nem igaz, de jólesik” válaszolt a méltatásra egy idézettel a velősen, szerényen és humorral reagáló szerző. Ami a politika és a tudomány kapcsolatát illeti, mondta Haraszti György, ez jelen esetben kissé meggyorsítja a munkát, mert a holokauszt 70. évfordulója az, ami különösen szükségessé teszi a zsidóság történetének annotált kronológiájának elkészítését, kiemelve az 1918 és 1945 közti időszakról szólót. Ez a készülő kötet is minden bizonnyal számos vitát és kritikát generál majd. Végezetül a szerző megköszönte a kötet elkészítésében részt vevők áldozatos munkáját.

Péterfi András