http://hrcak.srce.hr/ekonomska-i-ekohistorijaEkohistorija Drave. (A Dráva környezettörténete.) Ekonomska i ekohistorija: časopis za gospodarsku povijest i povijest okoliša, 7. (2011) 1.

A Horvát Történeti Intézet vezetésével indult 1996-ban a Triplex Confinium elnevezésű nemzetközi projekt, melynek keretében a horvát területeket mint a nagy birodalmak határvidékeit vizsgálják. A program egyik kiemelt kutatási témaköre a Dráva mente története a késő középkortól a 20. század közepéig.

Dráva_1879

A Dráva mente a program megfogalmazói szerint többszörös határvidék, különböző földrajzi területeket és birodalmakat összekötő tájegység, amely nyitott volt a Pannon-Alföld, az Alpok, az Adria, valamint a Dinári-hegység felé. A programban kiemelt szerepet szánnak a környezettörténetnek. A már elkészült környezettörténeti tanulmányokból és a néhány évvel korábbi konferencia anyagaiból közöl egy válogatást a 2005-től megjelenő Ekonomska i ekohistorija (Gazdaság- és Környezettörténet) című folyóirat 2011. évfolyama Hrvoje Petrić és Drago Roksandić szerkesztésében.
A kötet bevezető tanulmányában Karl Kaser, a grazi egyetem professzora a környezettörténet és a történeti antropológia kapcsolatát vizsgálja. A környezeti hatások szerepének értékelése legalább a 18. századig nyúlik vissza, ezt mutatják az akkor elterjedt sztereotípiák is (például: a földközi-tengeri emberek temperamentumosak, az északiak hidegek). A környezettörténet azonban csak a 20. század első felében vált tudományos témává a történeti kutatásokban. Német nyelvterületen az ember és a környezet kapcsolatára sokáig nem helyeztek nagy hangsúlyt, és csak az 1970–1980-as években, leginkább külső hatásra (környezetvédő mozgalmak és pártok megjelenése) kezdődött meg a kérdés történeti szempontú vizsgálata. A környezettörténet így fiatal tudományágnak tekinthető. Kezdettől fogva vitakérdés volt: a természetnek vagy pedig a környezetnek kell-e a vizsgálódások középpontjában állnia. Ezzel összefüggésben a következő szempontokat érdemes figyelembe venni. 1. A környezet és a politikai hatalom kapcsolatát (a középkori várakat, a hatalom központjait nehezen bevehető vidékekre építették, vagy például küzdelem folyt a vízért, földért, olajért a hatalmi harcok során). 2. A gazdaság és a környezet kapcsolatát mutatja, hogy a gazdasági sikerek feltétele az energiaellátás hosszú távú biztosítása (lásd a fa iránti igényt a 18. században, később az olajválságokat, az atomenergia szerepét). Az energiaellátás megszervezése alapvető gazdasági és műszaki konfliktusokhoz vezet. 3. A környezet szerepének megítélése mindig az emberi kultúra része, amelyet történelmi-kulturális kontextusban lehet értékelni. A környezetfelfogást az emberi érdekek és mentalitás határozza meg. A környezettörténet és a történeti antropológia megközelítésében nincsenek alapvető eltérések (a társadalom mikro- és makrotörténeti bemutatása, a transzdiszciplináris megközelítés mind a kettőre jellemző, tematikai szempontból sincsenek ellentétek, mivel az ember és a természet mind a két tudományág számára releváns).
A szerző a Triplex Confinium program keretében a következő szempontok vizsgálatát javasolja: 1. a háborúk során elnéptelenedő területek természeti változásai, 2. a beköltözések nyomán ismét bekövetkező demográfiai változások, 3. a politikai hatalom, az új központok kiépülése, 4. a kultúrtáj átalakítása (a határőrvidéki szervezet követelményeinek hatása a mezőgazdaságra), 5. járványok, betegségek megjelenése, 6. a klímaváltozások és az emberek reakciói, 7. az erdőhasználat szabályozása, 8. erdőhasználat a határőrvidék feloszlatása után.

Wilhelm von TaubeDrago Roksandić „A Dráva a jozefinisták szemében” című cikkében 18. század végi útleírásokat elemez (Friedrich Wilhelm von Taube: Historische und geographische Beschreibung des Königreiches Slavonien und des Herzogthumes Sirmien [Leipzig, 1777, 1778], az 1780 és 1783 között keletkezett, kiadatlan Beschreibung des Warasdiner Generalats, valamint Franz Stefan Engel: Beschreibung der Königreich Slavonien und Herzogthums Syrmien [1786] című műveket). Mindhárom mű olyan Habsburg-hivatalnok tollából származik, aki hivatalos úton kereste fel a térséget. II. József idején megváltozott az utazás kultúrája is, már a kortársak is azt mondták, a császár a postakocsiból igazgat, mivel sokszor úton volt, és állandóan információkra volt szüksége. Az utazásokhoz nem szentimentális, romantikus módon viszonyult, hanem a haszonelvűség szempontjából.
Mindhárom mű beszámol Szlavónia földrajzi helyzetéről, különös figyelmet fordítva a katonai erődítési munkálatokra. Engel külön jelzi Eszék jelentőségét, amelynek birtoklása a térség feletti hatalmat jelentette. A szerzők nagy gonddal leírták a térség gazdálkodását, felhívták a figyelmet az átmenő kereskedelem lehetőségeire. Különösen nagy súllyal szerepel a drávai hajózás, illetve akadályainak, valamint az egyes térségek közötti átkelőknek a bemutatása. Az elemzett leírásokból is megállapítható: a jozefinista elképzelések a folyóknak különös jelentőséget tulajdonítottak. Abban a korszakban, amikor a kommunikáció még nehezen haladt, a folyók reményt adtak, hogy az akadályok ellenére a forgalom felgyorsítható. A kortársak szemében Szlavónia és a Szerémség három folyójával, valamint a varasdi ezred a két folyóval a sanyarú jelen ellenére fényes jövő előtt áll. Ebben pedig a Dráva – mint olyan folyó, amelyik a közép-európai térséggel köt össze – nagy szerepet játszhat. Mindhárom elemzett útirajz kiáll amellett, hogy a Dráva vidékét integrálni kell a közép-európai térségbe. Ennek a megállapításnak a jelentőségét az adja, hogy a korabeli felfogás szerint a Dráva a civilizáció és a barbárság határa, túloldalán már valami más, idegen világ kezdődik.
Daniel Barić a Dráva völgye iránti francia érdeklődést mutatja be. A franciák a 18–19. század fordulóján, a napóleoni háborúk idején fordultak nagyobb figyelemmel a térség felé. Az asperni vereség rámutatott arra, milyen fontos a térség földrajzi ismerete (a hadi célokat követve különösen a folyóké), ennek érdekében katonai térképészeket küldtek ki a Habsburg-monarchia egyes területeire, így a Dráva völgyébe is (a térkép 1809-ben készült el). A térképészek a Dráva északi folyását (Sachsenburgtól Ptujig) jobban megismerték. A térképhez készített dokumentációkból megismerhetők a lényeges földrajzi elemek, egyes gazdasági üzemek (malmok). Néprajzi vonatkozású információk viszont nem szerepelnek bennük, csak elvétve találhatóak a nép életére vonatkozó megjegyzések, azok is leginkább a gazdasággal kapcsolatosak (például: Sachsenburg környékén a földek nem elég termékenyek, hogy eltartsák az ottani lakosságot). A Dráva-vidékkel kapcsolatos leírások sokkal szegényebbek, mint a határőrvidékiek, isztriaiak vagy dalmáciaiak. Gyakran ezekben szerepelnek információk erről a régióról (Adolphe Bellonet feljegyzései).
http://hrcak.srce.hr/index.php?show=clanak&id_clanak_jezik=110949Hrvoje Petrić a jozefinista korszakból, az 1780-as évekből származó térképek és leírások alapján kvantitatív módon bemutatja a Dráva stájer–horvát határtól a dunai torkolatáig terjedő részét. A rendelkezésre álló források alapján meghatározza a folyó mélységét, szélességét, folyási sebességét, az árvizek dinamikáját, a hidak és a malmok helyét. A munka jelentőségét az adja, hogy a folyó szabályozásának megkezdése, az emberi beavatkozás előtti állapotokat rögzíti. Mindez bázisul szolgálhat a Dráva környezettörténeti monográfiájához.
Hajdú Zoltán a Dráva határfolyó szerepét mutatja be a magyar–horvát együttélés 800 éve alatt. Magyarország és Horvátország államjogi kapcsolata többször változott, ezek során a Drávának is külön szerep jutott. Az államközösség idején több meghatározó időszakot lehet megkülönböztetni. 1. A magyarok bejövetelétől a pannon térségbe a magyar–horvát államközösség létrehozásáig, 1102-ig. 2. A mohácsi vereségig tartó időszak. A Drávának ekkor nem volt különösebb határszerepe sem az egyházi, sem az állami intézmények vonatkozásában. 3. Az oszmán hódítás időszaka, amikor a magyar–horvát érintkezési terület megváltozott (az etnikai szállásterületek módosulása: a magyar lakosság megsemmisülése a Dráva és Száva közötti térségben, a horvát kiterjedése). Az 1660-as években a Zrínyi vezette törökellenes harcok a Dráva medencéjében folytak, de a végleges felszabadító küzdelmek a Duna vonala mentén haladtak. 4. A karlócai békétől a horvát–magyar kiegyezésig tartó korszak, melybenkarlócai béke 1699 újjászervezték a Dráva vidékét is (ezen belül külön kérdést jelentett a határőrvidéki szervezet). 5. A dualizmus korszaka, amellyel a szerző részletesebben foglalkozott. A Dráva – néhány kivételtől eltekintve – határfolyóvá vált Magyar- és Horvát-Szlavónország között. A folyó két oldalán lévő megyék érdekeltek voltak az infrastrukturális fejlesztésekben (például a vasútépítésekben a kiegyezés után). Gazdasági tekintetben a Dráva nyitott határt képezett, lelki, mentális szempontból viszont sok tekintetben választóvonalat jelentett.
Mira Kolar-Dimitrijević cikkében a Dráva menti határ alakulását vizsgálja 1848 és 1918 között. Felveti a kérdést: vajon a folyó összeköt, vagy pedig elválaszt? Ez a politikai viszonyoktól függ. Amíg Horvátország a Magyar Királyság, illetve a Habsburg Birodalom része volt, a határ kérdése nem volt annyira fontos, mivel egy ország részét képezte a terület, gyakorlatilag a nyelv alakította ki a határokat (ami a népesség kevertsége miatt nem volt teljesen egyértelmű). 1848 után Horvátország igyekezett rögzíteni országhatárait, 1918 után pedig a Dráva lett az újonnan alakult Szerb–Horvát–Szlovén Királyság és Magyarország közötti határ, amelyet a béketárgyaláson pontosan ki kellett jelölni. A Dráva meghatározta az ott élő emberek életét. A 18. század végétől különböző tervek születtek a folyó szabályozására, a folyókanyarulatok átvágására. A kiegyezés után a Dráva vízügyei a magyar fél hatáskörébe kerültek, a magyar hatóságok figyelme a Dráva bal partjára összpontosult, a magyar vidékeket védték az árvizekkel szemben. A Dráva a kereskedelem szempontjából nem volt olyan fontos folyó, mint például a Száva. A természeti viszonyok nem tették lehetővé a hajózást egész évben, és több nagyobb kereskedelmi központ sem a partján, hanem attól 5–12 kilométerrel távolabb feküdt. drava kraftwerk schwabeggEgészen 1918-ig a drávai határ nem volt szilárdan kijelölve, annak ellenére, hogy mind 1848-ban, mind a 20. század elején a magyarok elleni nemzeti mozgalom igyekezett a horvát határokat kijelölni, kitágítani. A párizsi békekonferencián határozták meg a végleges vonalat. Több terület lehetett kérdéses. Ante Trumbić külügyminiszter kérésére a konferencia 1919. május végén úgy döntött, hogy a Muravidék (Prekomurje) a délszláv államhoz kerül, és elismerte, hogy a hadsereg bevonulhat a területre. A Muraköz (Međimurje) is a délszláv államnak jutott. A helyi nemzeti bizottság vezetője szerint a terület 90 ezres lakosságából 82 829 fő horvát, és mindössze 7712 magyar. Azt is állította, a magyarok között nincsenek parasztok, csak hivatalnokok, akik a háború végén elhagyták a vidéket. Másképpen alakult a baranyai térség sorsa, a jugoszláv állam az igényelt terület csak egy részét, felét kapta meg. Josip Smodlaka úgy érvelt, hogy a Drávát alkalmassá kell tenni a hajózás és forgalom számára, és mivel a magyarok sohasem voltak érdekeltek a szabályozásában, a határokat a Drávától északra kell meghúzni. Emellett Baranya Eszék gazdasági fejlődése szempontjából is fontos. Smodlaka és Trumbić ugyanakkor ellenezte a szláv korridorra vonatkozó terveket (túl nagy népességáttelepítéssel járt volna együtt). Végeredményben a határok megállapításakor sikerült a horvát (és szláv) lakosság összekötése a folyó mentén: Maribortól Mohácsig.
Harald Heppner bevezetésképpen a Drávával kapcsolatban megjegyzi, hogy mint minden folyónak, kettős jelentősége van: egyrészt területeket választ el egymástól, másrészt viszont igazodási pontul is szolgál. A Római Birodalom idején inkább az összeköttetést szolgálta a birodalom és a dunai limes között. Az oszmán fenyegetés hatására a Dráva vonalán erődítési munkálatokat folytattak, hogy a folyó határszerepe erősödjön, hasonlóképpen a trianoni békeszerződést követően is az elválasztó szerep vált dominánssá, mint 1948, a szocialista táboron belüli szakadás után. Kiemeli, hogy a hadműveletek nem virtuális, hanem valós térben játszódnak le, így a katonaság számára mindig fontos volt, hogy információkkal rendelkezzen eszéki erőd 1861a tájról. Így a hadsereg számára készített tájleírásokat, térképeket is fel lehet használni a környezet történetének megismeréséhez. Konkrétan a II. József uralkodása idején keletkezett térképek kutatásban való használhatóságára tér ki. II. József 1763-ban utasította a katonai hatóságokat, hogy végezzenek felméréseket. A Szlovén Tudományos Akadémia megkezdte az 1783–1787 között készült térképek és felmérések feldolgozását. A korabeli munkálatok szigorú szempontok alapján folytak, mindenekelőtt a védelmi képességek fiptuj 1687gyelembevételével. A felmérésben részt vevőknek meg kellett vizsgálni az egyes területek geográfiáját (hogyan lehet ott mozogni, a területet megvédeni, ellátását, utánpótlását biztosítani), a Dráva esetében az átkelés lehetőségeit (vízmélység, folyószélesség, a part jellemzői). A feljegyzések és a térképek a maguk pontosságával egymást kiegészítő, jól használható források.
Nataša Kolar a ptuji folyami (drávai) kereskedelmet vizsgálta a 15–20. században. A 15. század legvégén már kialakult kereskedelmi kapcsolatok voltak Nürnberggel, a Német Birodalom egyes részeivel. A 16. századtól egyre jelentősebb folyami kereskedelem zajlott a városban. Ekkor jelentek meg a Fuggerek. A török hódítás idején csak a békés időszakokban folyhatott a szállítás a Dráván. A 18. századtól a város jelentősége ismét nőtt. A 18–19. század fordulóján megindult iparosodás főképpen a faipar fejlődését hozta magával. A Maribor–Klagenfurt közti vasút megépítése (1864) után a csónakokkal való kereskedés ideje leáldozott, a faúsztatás viszont még a második világháborúig folytatódott. A tél, a fagy mindig károkat okozott a kikötőben és a partokon, áprilistól októberig korlátozta a vízi közlekedést és kereskedelmet.
Željko Holjevac megállapítja, hogy a Kőrös megyei drávai malmok történetét a 18–19. század fordulóján még alig kutatták. A vízi malmok felhasználták a Dráva erejét. A malmok fából épültek, és olyan helyekre, amelyek jól megközelíthetőek voltak. A malmok a Dráva mente gazdaságának meghatározó szegmensét jelentették.
old city mariborIgor Žiberna azt vizsgálta, hogy miként hatottak a természetföldrajzi elemek Maribor fejlődésére, különös tekintettel a Drávára. Maribor térségében különböző tájak találkoznak: nyugaton a dombos Pohorje és Kozjak az Alpok nyúlványaihoz tartozik, északon a Slovenske Gorice (Szlovén-hegyek vagy Szlovén-szőlők), délen a Dráva-mező (vagy -síkság) fekszik, valamint a Dráva-völgy. A Dráva mentén volt a legerőteljesebb az urbanizációs és az iparfejlődés a térségben. A folyó regionális szinten összekötő szerepet játszott a különböző természetföldrajzi, s így az eltérő gazdasági tevékenységet folytató területek között. A vasút megépítéséig fontos közlekedési útvonal volt. A 20. században a vízi energia felhasználása jelentőssé vált, jelenleg pedig a különböző tájak összekapcsolódása elősegíti a régióban a sport- és rekreációs tevékenységekre épülő szolgáltatások fejlesztését.
Mirela Slukan Altić a zágrábi közparkok és promenádok történetét vizsgálta. Az ipari forradalom városátalakító hatása csak a 19. század második felében érezhető Horvátországban. Ekkor Zágrábban is megjelenik az Európában már megfigyelhető tendencia, hogy a középkori falakon túlterjeszkedő város új részeit zöld növényzettel ékesítsék. Az első nyilvános park Zágrábban a Maksimir park volt, a város keletihttp://www.park-maksimir.hr/Maksimir_slike/Zornbergova-karta-max.jpg határánál. Kialakítása 1787-ben kezdődött, 1794-ben nyitották meg a látogatók előtt. A park nevét alapítójáról, Maksimilijan Vrhovc püspökről kapta. Először schönbrunni minták alapján angolparkot alakítottak ki. Az első sétány 1812-ben épült meg (Déli promenád). A közparkokban csak a 19. század második felében kezdenek a társadalmi gátak eltűnni, amikor a felsőváros városrendezési tervében (1887) új nyilvános zöldterületek kialakítása szerepel.
Kiss Gy. Csaba rövid cikkében a magyar irodalomban fellelhető Dráva-motívumra mutat rá. A Dráva szerepet játszott a 16. századi protestáns irodalomban, a reformkor idején a Zrínyi-kultusz alakításában. Egyik legszebb megjelenítése Jókai Mór: Erdély aranykora egyik fejezetében (Egy vadászat) olvasható.
A tanulmányokból jól látható, a környezettörténelem égisze alatt széles körűen lehet megközelíteni egy térség múltját. Csak egy szempontot említenék meg ezt bizonyítandó, miként több tanulmányban is olvasható: ugyanaz a természeti elem, jelen esetben a Dráva, egyszerre jelenthette az összekötő és az elválasztó határt. A kutatás tovább folyik, és remélhetőleg a jelzett célok megvalósulnak, mert akkor jelentősen bővülnek majd ismereteink a térség sajátos helyzetéről.

Bíró László