Nyilatkozatban fejezte ki szolidaritását az akadémiai kutatóintézetek helyzetével kapcsolatosan számos intézmény, testület, szervezet határon innen és túl egyaránt, amit ezúton is nagyon köszönünk! A szolidaritási nyilatkozatok ide kattintva érhetőek el.

Megjelent a Történelmi Szemle

 Ízelítő a tanulmányokból:

 

„Szigetvár közelében, a turbéki szőlőhegy lába alatt már több évszázada áll az a templom, amely hosszú ideig fontos igazodási pontot jelentett a helyiek és a tágabb környezetében élők számára. A Segítő Szűz Máriának (Mariahilf) szentelt építményt a 18. századtól a 20. századig a főbb búcsúnapokon, de év közben is több ezer magyar, német, horvát és cigány hívő látogatta. A kegytemplom az idők folyamán nemcsak búcsújáróhelyként vált ismertté, hanem a közvélekedés e helyhez kötötte I. Szulejmán szultán egykori sírkápolnáját és az azt körülvevő épületkomplexumot is. A legenda olyan erősen beépült a köztudatba, hogy a szultáni türbe után folytatott, mintegy száztíz éve zajló tudományos vizsgálatokat is befolyásolta. A kérdéskörrel foglalkozó kutatók többségét megtévesztette a szulejmáni halálozási hellyel és a türbe építésével kapcsolatos, több évszázadra visszatekintő emlékezet és emlékezetpolitika.”

(Kitanics Máté–Hancz Erika–Tóth Tamás–Pap Norbert: A turbéki kegytemplom török előzményének kérdése)

 

„Wekerle, mint a késő Tisza-kabinet pénzügyminisztere a Pressburger által említett levelében említést tett a Láng Lajos és Anton von Niebauer megbeszélése során felvetett elképzelésekről. Wekerle aggasztónak tartotta, hogy az osztrákok még mindig nem tettek le az ezüstpénz kibocsátásáról, hiszen az ellentétben áll a tiszta aranyvaluta-rendszerrel. Úgy gondolta, hogy ez bimetallizmushoz vezet, így az aranyvalutát nehezen lehetne bevezetni. Nem várt lépés volt számára, hogy Láng Lajos elfogadta az osztrák pénzügyminisztériumnak azt a javaslatát, hogy az államjegyeket 150 millió forint értékben kivonnák a forgalomból, amivel az Osztrák–Magyar Bankot arannyal elláthatnák, és így az ezüstforint ellentételezését forgalomba hozhatnák.” (Kárbin Ákos: Az osztrák–magyar bank és az 1892. évi valutareform előzményei)

 

„A Kínai Népköztársaság (KNK) 1949. október 1-jei megalakulása a hidegháború addig talán legfontosabb eseménye volt. A kommunista kínai vezetés a háború sújtotta, alapvetően mezőgazdasági országot a sztálini szovjet modellnek megfelelően fejlett nehéziparral és hadiiparral rendelkező modern állammá kívánta tenni. Eleinte az új demokrácia megteremtése volt a cél, majd 1956-ban meghirdették a társadalom és a gazdaság szocialista átalakítását. Megindult a mezőgazdaság kollektivizálása és a nehézipar fejlesztése – utóbbi elsősorban szovjet segítséggel. Magyarország a Szovjetunió példáját követve azonnal elismerte az új Kínát és lehetőségeihez mérten igyekezett minden támogatást megadni. A magyar–kínai műszaki-tudományos együttműködés legnagyobb sikere Kína máig legnagyobb olajmezejének felfedezése volt 1959-ben. A tanulmány magyar levéltári dokumentumok, a magyar geofi zikai expedíció tagjainak feljegyzései, a velük készített interjúk, valamint a rendelkezésre álló szakirodalom alapján mutatja be az együttműködés történelmi hátterét és a munka hétköznapjait.” (Vámos Péter: Baráti segítség és önerőre támaszkodás – Magyar geofizikus expedíció Kínában, 14956–1962)

Közelgő eseményeink

Nincsenek események

refo500-logo

Munkatársaink önálló blogjai

A hétköznapi élet története 
A tankönyvön túl

 

Az MTA kutatói pályázatai

Az MTA központi weboldala

AZ MTA kutatóintézet-hálózata