2016. június 7-én intézetünk Tanácstermében Iohannes Lucius és öröksége címmel előadást tartott Gál Judit, az ELTE BTK tudományos segédmunkatársa. Előadása az MTA BTK "Lendület" Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport tagjának, Körmendi Tamásnak a vezetésével működő, Az Árpád-kori és Anjou-kori magyar vonatkozású, feltáratlan horvátországi és dalmáciai okleveles anyag feltárásra és kiadásra való előkészítése című OTKA Kutatócsoport kutatási eredményéről szólt, amely csoportnak Gál Judit tudományos segédmunkatársa.

A magyar középkorral foglalkozó történészek nem tartották valószínűnek, hogy előkerülhet még Árpád-kori oklevél, most viszont a dalmáciai Johannes Lucius 17. századi történész több mint kétezres kéziratos gyűjteményéből közel 100 Árpád-kori és 900 Anjou-kori eddig ismeretlen magyar vonatkozású oklevél került elő. Az előadó a Lucius-gyűjteményről és az egy éve folyó kutatás eredményeiről beszélt, kiemelve az Árpád-kori oklevelek felderítését.

Iohannes Lucius (1604–1679) a „horvát történetírás atyja”, egy traui (trogiri) patríciuscsalád tagjaként jogi tanulmányokat folytatott Itáliában, majd Trauban különböző hivatalokat viselt. Családtörténeti és helytörténeti érdeklődésétől vezérelten kezdett az 1630-as évektől dokumentumokat, középkori okleveleket gyűjteni és lemásolni, először a traui, majd dalmáciai, sőt itáliai levéltárakban. Gyűjtött és másolt elbeszélő forrásokat, történeti forrásokat, amelyeket kritikai jegyzetekkel látott el, valamint történetírói munkákat, ez utóbbiakat is jegyzetelte. Történetírói munkásságának legjelentősebb műve a hatkötetes Dalmácia és Horvátország története (1666).

A történeti érdeklődés a 19. század második felében élénkült meg Lucius iránt, majd a 20. században, annak is inkább a második felében, megkezdődött gyűjteményének felfedezése és feldolgozása. De mivel a 19. század végén, 20. század elején Lucius kéziratos gyűjtése ismeretlen volt a kutatók számára, így kimaradt az akkor összeállított és kiadott okmánytárakból, így kimaradt a digitális adatbázisokból is, és gyakorlatilag ismeretlen maradt a történész szakma számára is.

Három évvel ezelőtt fedezték fel a kutatók a 14 kötetes gyűjteményt a spliti Érseki Levéltár káptalani gyűjteményében, azonosították annak a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia levéltárában, Zágrábban őrzött 33 kötetes betűhív, kiegészített másolatával. A teljes gyűjtemény 2200 tételnyi forrást tartalmaz, amelyből csak kb. 800 kiadott forrás – ennek a beazonosítása már megtörtént. A magyar történelem szempontjából különösen fontos leletről van szó, hiszen a kiadatlan anyag közel 100 Árpád-kori és közel 900 Anjou-kori, eddig ismeretlen oklevelet is tartalmaz.

Gál Judit felosztásában az oklevelek között találhatóak királyi és hercegi oklevelek, a magyar adminisztrációhoz kötődő oklevelek, városok és városi intézmények által kiadott oklevelek, magánszemélyek által kiadott dokumentumok, egyházi intézményekhez és egyházi személyekhez kötődő dokumentumok, külföldi uralkodókhoz kötődő dokumentumok, feliratok, valamint egyéb kivonatok és jegyzetek. A királyi és hercegi oklevelek Lucius kiadatlan Árpád-kori anyagának nagyjából 25-30 százalékát jelentik. Találhatók közöttük adománylevelek (ezek jó része eddig teljesen ismeretlen adományozás), teljes szövegű közlések és regeszták, egyházi adományok, világi adományok, városi privilégiumok. Jelentős a 12. századi anyag is (II. Géza, III. István, III. Béla, Imre, András herceg), az egyik legfontosabb példa III. Béla 1181. évi traui privilégiuma és András herceg 1200. évi traui privilégiuma, amely az egyetlen nem elbeszélő forrásban fennmaradt adventus-leírást (királyi bevonulás leírását) tartalmazza. A magyar adminisztrációhoz kötődő oklevelek között a szlavón bánok, tengermelléki bánok oklevelei találhatók, a városok oklevelei között békeszerződések, egyezmények, városi intézmények dokumentumai. Végrendeletek, adományok, perek anyagai alkotják a magánszemélyek iratait, és az egyházi okleveleket pedig főként egyházfők oklevelei, egyházi személyek végrendelete és perei jelentik. A külföldi uralkodókkal kapcsolatos dokumentumok között a velencei dózsék (és más tisztségviselők) oklevelei és szerb uralkodók oklevelei találhatóak. A feliratok között is akadnak jelentős leletek: sírfeliratok, ereklyetartók feliratai.

Gál Judit végezetül összegezte, milyen kutatások számára jelenthetnek fontos anyagot a Lucius-gyűjtemény feltárt oklevelei. Dalmácia és Magyarország közös történetének kutatása az uralkodói hatalomgyakorlás, kapcsolattartás, világi adminisztráció kutatása, uralkodói reprezentáció, archontológia stb. szempontjából, míg a várostörténet az intézménytörténet, társadalomtörténet, kommunális fejlődés kutatása, városközi kapcsolatok stb. szempontjaiból találhat jelentős adatokat. Az egyháztörténet a koldulórendek kutatása, egyházfőválasztások, városok és az egyházak kapcsolata, uralkodói egyházpolitika stb. tekintetében, míg a gazdaságtörténet a városi gazdasági kiváltságok, kereskedelmi kapcsolatok, gazdasági tisztségviselők, agrártörténet, egyházi gazdálkodás stb. terén egyaránt fontos információkat lelhet a gyűjteményben. Az előadó leszögezte, hogy a gyűjtemény kéziratos másolatait összevetették a már régebben, más lelőhelyekről kiadott dokumentumaival, és Lucius másolatait teljesen hű, pontos és alapos másolatoknak látták, így nincs okuk feltételezni, hogy az eddig ismeretlen iratok között pontatlan vagy hamisított oklevelek lennének.

Farkas Ildikó