Levél a városháza tornyából

Skorka logoA Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport a középkori gazdaságtörténet eddig ismeretlen, izgalmas és érdekfeszítő eseteit bemutató, Havi Színes címmel indított rovatának szeptemberi számában intézetünk tudományos munkatársa, Skorka Renáta, a kutatócsoport tagjának Levél a városháza tornyából című írását közöljük.

 Levél a városháza tornyából

Bécs városának középkori iratait a városháza tornyában elhelyezett ládákban őrizték. Az a dokumentum, amelynek kapcsán először történik utalás a toronyban működő irattárra, természetszerűleg becses forrás az osztrák kutatás számára, az oklevél más vonatkozásai azonban nem igen keltették fel eddig a történészi érdeklődést. Pedig az 1428. február 7-én kelt levél több szempontból is figyelmet érdemel, részint mert Buda városának vezető testülete, a választott bíró, illetve a Skorka leveltanács tagjai fogalmazták és küldték Bécs városába, s ily módon a török időkben elpusztult középkori budai forrásanyag kivételes körülmények között fennmaradt darabjának tekinthető, részint, mert Luxemburgi Zsigmond magyar és német–római király uralkodásának értékes gazdaságtörténeti forrásáról van szó.

Buda a középkori kelet-nyugati, illetve észak–déli kereskedelmi útvonalak egyik folyami és szárazföldi tranzitállomása volt. Itt cseréltek gazdát a legdrágább németalföldi posztók, a kiváló minőségű délnémet fémáruk, szerszámok és edények, a levantei kereskedők szállította balzsamos olajak, finom selymek, varázsos keleti fűszerek, a baltikumi puha prémek és a viasz, a magyar marhák és cserzett bőrök, s olykor még az Észak-Kárpátokban kitermelt ércek is. Itt árusították portékáikat nagytételben az idegen avagy vendégkereskedők, illetve kistételben a budai polgár- és kereskedelmi joggal rendelkező kalmárok. A kereskedelmi központ évszázadokon keresztül jól működő gépezetében aprócska fogaskerékként – vagy sokkal inkább porszemként – tűnik fel az egyik bolthajtásos budai üzlethelyiség, azaz bolt bérlője, Hans Peitskofer bécsi polgár, kinek üzleti tevékenysége kapcsán élénk levelezés bontakozott ki Bécs és Buda városok vezetői között. Ennek a levélváltásnak egyetlen ismert darabja az 1428 februárjában kelt forrás, amely a budai kereskedelmi élet eddig ismeretlen részletét villantja fel.
Skorka nyitottbolt 2

A budai polgárházak kapualjából nyíló, falak mögé zárt boltok a kalmárok utca felé nyitott üzleteihez képest az adásvétel jóval bizalmasabb légkörét biztosították, az avatatlan szemek és fülek elől elzárt megállapodások, alkuk és egyezségek közé gyakrabban becsúszhatott egy–egy olyan üzletkötés, amely nem minden szempontból felelt meg a városi előírásoknak, illetve az ország törvényeinek. Márpedig – ahogy az a 15. század első évtizedében összeállított budai jogkönyvből kiderül – a város gazdasági pozícióit erősítő és polgárainak érdekeit szolgáló, a külföldi kereskedőket korlátozó szabályokból bőven akadt. A vendégek többek között készleteikből nem kínálhattak megvásárlásra egy budai márka ezüstnél kisebb értékű árut (hozzávetőleg 30 pár csizma árának megfelelő összeg), az idegen posztókereskedők nem darabolhatták fel a portékájukat, így azok értékesítése rőf helyett csak végekben történhetett. Nem tarthattak maguknál saját hossz- és súlymértéket, miként mérleget sem, hanem a város által hitelesített mértékeket, illetve a városi mérleget kellett használniuk. A budai polgárok kereskedelemben betöltött közvetítő szerepét védendő élt továbbá az idegen kereskedők közötti üzletkötés tilalma. A vendégek Budán viaszt és bőröket bizonyos tétel alatt nem vehettek, s beszerzéseiket csak a városnak felesküdött ágensek bevonásával bonyolíthatták, az itt vásárolt javaikkal pedig nemhogy a város, de az ország határain belül sem kereskedhettek tovább.
Skorka zartbolt 2

Úgy tűnik, Peitskofer budai boltja, melyben segédjével, Lucas-szal együtt dolgozott, egyike volt azon kereskedéseknek, ahol ezeket az előírásokat időről-időre megszegték, és ezen esetek közül egy-kettőnek a híre a város vezetőihez is eljutott. A tanács többször figyelmeztette is a bécsi vendégkereskedőt a jogsértésre, a dorgálásnak azonban nem lett foganatja. Nem Peitskofer volt ugyanakkor az egyetlen, aki a szabályok figyelmen kívül hagyásával sértette a város érdekeit, hiszen – miként a budaiak leveléből kiderül – más osztrák, bajor, frank, sváb és nürnbergi kereskedőkkel is rendszeresen meggyűlt a bajuk, ezért is fordultak panaszukkal a magyar uralkodóhoz. Zsigmond király Buda pártját fogta, s új jogkörrel hatalmazta fel a várost, ettől kezdve a budai bíró s az esküdtek törvényt ülhettek azon kereskedők személye és javai felett, akik megszegik a város jogrendjét, az ország törvényeit és a király rendelkezéseit. A Budának biztosított új kiváltság – melyre a város 1428. február 7-én kelt levelén kívül egyelőre egyéb utalást nem ismerünk – jelentősége abban áll, hogy igen különleges helyzetbe hozta a budai bíróságot, szakított ugyanis azzal a középkorban általános elvvel, mely szerint városi polgárok saját választott bírájukon – Peitskofer esetében a bécsi bírón – kívül más bíró ítélkezése alá nem tartoznak. S ettől kezdve a renitens vendégkereskedőknek, akik elsősorban – mint az a budaiak felsorolásából kiderül – Luxemburgi Zsigmond német alattvalói közül kerültek ki, szükség esetén a budai bíróság előtt is törvényt kellett állniuk. Újonnan szerzett jogosítványának következtében a budai hatóság a bécsi polgár ellen meg is indította az eljárását, ennek keretében behatolt boltjába, hogy átkutassa üzlethelyiségét, s átvizsgálja kereskedelmi könyveit, és bár az ügy végső kimeneteléről nem tájékoztat a budaiak levele, a büntetés valószínűleg kedvezőtlenül érintette Peitskofert, hiszen Bécs város vezetőinél keresett az esetre jogorvoslatot, úgy tűnik azonban, polgárának védelmében Bécs ezúttal alul maradt Budával szemben.

Skorka Renáta

Javasolt hivatkozási forma: Skorka Renáta: Levél a városháza tornyából. URL: https://tti.btk.mta.hu/lendulet/kozepkori-gazdasagtortenet/havi-szines/1917-havi-szines-szeptember-level-a-varoshaza-tornyabol.html (Utolsó letöltés időpontja: év, hónap, nap)

Válogatott irodalom:
Budai város jogkönyve. Közreadja Blazovich László, Schmidt József. Szeged, 2001
Benda Judit: A piactól az árucsarnokig. Kereskedelmi célra készült épületek a középkori Budán. Történelmi Szemle, 53 (2011) 259–282.
Ferdinand Opll: Geschichte des Wiener Stadt- und Landesarchivs. Wien, 1994

Középkori gazdaságtörténet

refo500-logo