Újévi ajándék

Skorka logoA Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport Havi Színes címmel indított rovatának decemberi számában Skorka Renáta és Weisz Boglárka Újévi ajándék – avagy egy városi adótípus című írását közöljük.

 Újévi ajándék – avagy egy városi adótípus

wb 6b1434. január 18-án a bázeli zsinaton időző Zsigmond császár parancsot intézett Sopron és Pozsony városához: ne merészeljék a polgárok a számára minden esztendő első napján esedékes újévi ajándékot feleségének, Borbála királynénak kiszolgáltatni, hanem várják meg hazaérkezését, és neki adják át azt. Bár csak a két városra vonatkozó parancslevél maradt fent, nem lehet kétségünk afelől, hogy más királyi városok is hasonló vagy közel azonos tartalmú írást vehettek kézhez ezekben a napokban. A Magyar Királyságot 1430-ban hosszabb időre elhagyó Luxemburgi Zsigmond nemcsak az ország kormányzatáról rendelkezett távolléte idejére, de a római koronázására induló uralkodó bevételeinek egy részéről is gondoskodott, legalábbis valamennyi, a királyi felségnek járó újévi ajándékot bizonyos időre átengedte felesége számára. E hitvesi nagylelkűségnek azonban 1434-ben vége szakadt, s a magyarországi visszatérését fontolgató Zsigmond ismét maga kívánta élvezni járandóságát. Másként vélekedett azonban a királyné! wb 3bFebruár 5-én Borbála figyelmeztette a soproniakat, hogy mind a királynak mind a királynénak járó újévi ajándékot megbízottjának adják át. A polgárok szemlátomást eleget is tettek a kérésnek, már ami a királyné részét illeti, az uralkodó ajándékát azonban a jelek szerint az asszony hiába követelte Sopronon, annak átengedésére az uruknak szót fogadó polgárok még áprilisban sem tettek eleget, pedig gyakorlatból jól ismerhették a királyné újévi ajándékokhoz való következetes ragaszkodását. Nem is olyan rég, 1421-ben ugyanis, a házasságtörés vádjába keveredett, s birtokaitól megfosztott Borbála abban a reményben, hogy szorult anyagi helyzetét sikerül enyhítenie, három hetet adott a soproniaknak arra, hogy bemutassák az újévi ajándékaira vonatkozó nyugtáikat, mégpedig koronázásáig, azaz 1405-ig visszamenőleg.

wb 5bVajon mit is takarhatott ez a szemlátomást a királynak és feleségének egyaránt fontos szolgáltatás a középkorban? Az újévi ajándék kifejezés először Aranyos 1331-ből származó telepítőlevélben fordul elő, az éppen január 1-jén kelt okiratból világosan kiderül, hogy ezt az ajándékot megkülönböztették az egyéb ünnepnapok alkalmával fizetendőktől. Aranyos Csetnek város jogával élhetett, Csetnek pedig Korpona jogát használta, de Korpona városának Árpád-kori, 1244. évi kiváltságlevelében ez az ajándékfajta még nem szerepelt, vagyis a 14. század elején alakulhatott ki és a királyi városok mintájára más településeken is felbukkanhatott. A városok rendszerint maguk gondoskodtak arról, hogy az újévi ajándékaikat eljuttassák a kedvezményezetthez, így 1439-ben Zsigmond lánya, Erzsébet királyné úgy rendelte, hogy a körmöcbányaiak vigyék a neki járó újévi ajándékot az Óbudán lévő tárnoki házába, s ott főkincstartójának és tárnokmesterének, Szécsi Tamásnak a kezébe adják át. Ilyen esetekben az ajándékot szállító városi polgárokat az uralkodó felmentette a vámok fizetése alól, sokszor azonban felhívta a figyelmüket arra is, hogy ezen alkalmakkor kereskedelmi árucikket nem vihetnek magukkal, mivel ez utóbbira ez a vámmentesség nem vonatkozott. wb 8bA 14. századtól kezdődően bírunk egyre több ilyen jellegű felmentéssel, Zsigmond király pedig 1404 előtt, egy ismeretlen törvényében ezt a rendelkezést minden alattvalójára kiterjesztette. A személyesen kézbesített ajándék kézhezvétele azonban még ilyen kedvező feltételek mellett is késedelmet szenvedhetett, számos esetben az év második felére tolódott, nem tekinthető az sem kivételesnek, ha több esztendő múltán rótták csak le elmaradásaikat a városok. Pozsonynak az 1416-ra vonatkozó újévi ajándéka a következő esztendőben esedékessel együtt érkezett be, hasonlóan az 1428. évihez, amely szintén csak a soron következővel. Nem csoda hát, ha a megajándékozott elébe ment a szállítmányozásnak, s maga küldetett a csomagért, esetleg környékbeli tisztviselőjét jelölte ki átvevőnek, s meghagyta, hogy a polgárok annak adják át az ajándékot. Ezzel magyarázható, hogy a soproni polgárok egy alkalommal a köpcsényi vámszedőnek, Jeronimus Polcznak továbbították a királyi párnak járó adományaikat. Bárhogy teljesítette is a város az újévi ajándékra vonatkozó kötelezettségét, az átvevő féltől minden esetben nyugtát kapott, amelyeket nem ártott (akár öt éven túl is) megőriznie, mert miként a soproniak 1421. évi esete is mutatja, előfordulhatott, hogy azok bemutatásával kellett bizonyítaniuk, hogy valóban minden évre lerótták ezen kötelezettségüket. A kedvezményezett ilyen jellegű kérésének hátterében, ahogy azt fentebb láttuk, a több évre vonatkozó, egyösszegű, utólagos kifizetések reménye is állhatott.

wb 7bAz újévi ajándékok köre természetesen nem holmi aktuális kívánságlista szerint változott, hanem egy előre kialkudott, kiváltságlevél által meghatározott, településenként eltérő összetételű, de a kötelezettségvállalók által jól kalkulálható adófajtának számított. Sopron esetében a város polgárai újév napján 2 vég löweni posztóval kedveskedtek az uralkodónak, a királynénak pedig ennek fele járt (volt olyan év, amikor ezt 81 aranyforinttal váltották meg). Pozsony városa szintén 2 vég löweni posztót adott a királynak, ezen felül egy budai mértékkel 2,5 márka ezüstöt nyomó, szépen aranyozott kupát (a 15. század második felében ez az adó 50 aranyforintra rúgott); a királynénak pedig az 1 vég löweni posztó mellett 2 márka ezüstöt nyomó, szépen aranyozott serleget. Buda a királynak 21 márka megmunkált ezüstöt (2 rész fehéret és 1 rész aranyozottat) volt köteles adni, amiből ezüstneműt lehetett készíteni, hasonlóképpen a királynénak is le kellett ezt fizetnie, mégpedig úgy, hogy az ezüst harmadát a pestiek, kétharmadát a budaiak adták össze. wb 4bbIgaz, ez utóbbi megosztás csak Mátyás király koráig állt fenn, ezt követően már mindkét város önállóan adta ajándékát. Kassa városa 20 márka ezüsttel kedvezett a királynak és a királynénak is újévi ajándék gyanánt, avagy arra is kötelezhették őket, hogy abból ezüsttálakat, illetve más ezüsttárgyat készíttessenek. Sőt, 1432-ben Borbála a diósgyőri pálosoknál lévő csészéit küldte el Kassára, hogy azoknak mintájára készítsen a város újévi járandóságából új csészéket, így egészítve ki a családi ezüstöt. Nagyszombat a királynak 2, a királynénak 1 vég löweni posztóval tartozott, valamint egy-egy bundával összesen 3600 dénár értékben a karácsonyi és az újévi ajándék fejében. Körmöcbánya 10 márka ezüstöt fizetett.

Tévedés volna azt hinni, hogy újévi ajándékkal a királyi városok polgárai csak a királyi párnak tartoztak, bizonyos tisztségviselőknek is kötelesek voltak ugyanis e járandóságot megadni. A pénzügyigazgatás és a városok élén álló tárnokmestert Sopronban évi 12 aranyforint, avagy ennek megfelelő 1200 dénár illette meg; Eperjestől szintén 12 aranyforintot kapott, ami azonban a 15. század harmadik évtizedétől 6 forintra csökkent. Pozsonyból a 14. század közepén teljes összeírás maradt fenn az egyes méltóságoknak járó újévi ajándékokról. Ezek szerint valódi ajándékkal kedveskedtek a tárnokmesternek, mégpedig egy nyereggel és egy lovagi kantárral, valamint 1 vég gyolccsal, ha azonban ezt a város pénzben kívánta megváltani, akkor a gyolcson felül, amit mindenképpen természetben kellett odaadnia, 800 bécsi dénárt fizetett. wb 1bAz udvarmesternek a tárnokmesterrel azonos ajándékok jártak, illetve azonos módon válthatták meg azt. A pozsonyi ispánnak is tartozott a város újévkor a gyolcs kivételével mindezekkel az ajándéktárgyakkal. Ezen felül a pozsonyiak az ajtónállónak 600 dénárt, a király szakácsának 500 dénárt könyveltek el, igaz e két utóbbi ajándék nem mutatható ki miden városban. Nagyszombat a tárnokmesternek egy 3600 dénár értékű nyestbundát adott karácsonyi és újévi ajándék címén.

Zsigmond király az 1405. évi városi törvénykönyvében szabályozta a városok által fizetendő újévi ajándékok nagyságát, kivéve az uralkodónak járót, azt ugyanis – mint hangsúlyozta – nem sokkal korábban az egyes városok kiváltságleveleiben rögzítette. A törvény értelmében az ajtónállómesternek évi 6 forint járt, a többi királyi és királynéi tisztviselőnek, mint a pohárnok és az asztalnokmesternek, sáfároknak, ajtóőröknek, szakácsoknak és másoknak azonban már nem kellett adniuk semmit. Az uralkodó, más jövedelmeihez hasonlóan egyszer-egyszer az újévi ajándékot is átengedhette valamely hívének; de akár adósságának törlesztésére is fordíthatta, így járt el Zsigmond király, midőn Sopron újévi adóját tartozásai fejében firenzei kereskedőknek biztosította. Arra is találunk példát, hogy a király elengedte a városnak, akár meghatározott időre, akár bizonyos cél érdekében a járandóságot, mint tette ezt 1472-ben Hunyadi Mátyás, amikor Kassát 10 esztendőre felmentette az újévi ajándék teljesítése alól, hogy annak összegét a Szent Erzsébet-templom építkezési költségeire fordíthassák.

Skorka Renáta – Weisz Boglárka

Ajánlott irodalom
Buda város jogkönyve. I–II. Közreadja: Blazovich László, Schmidt József. Szeged 2001.
Fejérpataky László: Magyarországi városok régi számadáskönyvei. (Selmeczbánya, Pozsony, Beszterczebánya, Nagyszombat, Sopron, Bártfa és Körmöczbánya városok levéltáraiból.) Budapest 1885.
Ortvay Tivadar: Pozsony város története. II/3. A város középkori háztartása, 1300–1526. Pozsony 1900. 346–363.
Iványi Béla: Munera strennalia. Südostforschungen 4. (1939) 173–176.