Pálffy Géza előadása Szolnokon a Szent Korona 1551. évi „utazásáról”

palffy szentkorona2012. szeptember 18-án Szolnokon, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Levéltári Napján az MTA BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportjának vezetője, Pálffy Géza a Szent Korona kalandos históriájának egyik – eddig részletesen fel nem tárt – fejezetét mutatta be Amikor a koronázási jelvények átkeltek a Tiszán: A Szent Korona útja Erdélyből Bécsbe 1551-ben című előadásában.

A kutató elsőként vizsgálta meg részletesen annak körülményeit, hogy 1551 júliusában–szeptemberében nemzeti ereklyénk miként került János Zsigmond választott magyar királytól és erdélyi fejedelemtől (1540–1571), valamint édesanyjától (Izabella királynétól) Habsburg I. Ferdinánd magyar király (1526–1564), illetve Erdélybe küldött biztosai (Gainbattista Castaldo, Nádasdy Tamás és Báthory András) kezébe. A vizsgálat napi pontossággal követte nyomon a Tiszán ekkor – ugyan nem Szolnoknál – átkelt korona különleges, sok száz kilométeres „utazását” Gyulafehérvárról Tokajon át Bécsbe, miközben részletesen számba vette a koronázási jelvényeket átvevő, majd kísérő biztosokat, személyeket és katonaságot.

SzolnokiEloadas1SzolnokiEloadas6palffy szolnokleveltarinap20120918megnyito

Az előadás emellett a koronakutatásban első ízben tette fel azt a kérdést, hogy 1551 nyarán a Szent Koronán kívül mit tartalmazott a koronázási láda, elsősorban az utóbbi 1638 februárjából, III. Ferdinánd király (1637–1657) felesége, Mária Anna királyné pozsonyi koronázása alkalmából fennmaradt leltárával vetve össze az 1551-ből újonnan feltárt forrásadatokat. Emellett külön figyelmet szentelt annak is, miért bírt a Ferdinánd király-párti magyar politikai elit, a Habsburg-dinasztia és a Magyar Királyság hosszú távú története számára kiemelkedő jelentőséggel a korona visszaszerzése, valamint mit tudtak róla új őrzési helyén, Bécsben. Ám az előadó nem kerülhette meg annak kérdését sem, hogy az erdélyi politikai elit tagjai miként viszonyultak a koronához, illetve átadása előtt valóban letörte-e arról a keresztet vagy esetleg valami mást Izabella királyné, miként ezt számos korabeli és későbbi krónikás és történetíró véli. Végül a kutatócsoport-vezető arra is választ keresett, hogy a közeli kortársak és történetíró-elődök (köztük a neves Istvánffy Miklós és a korona történetének első összegzője, Révay Péter, majd 18. századi koronaőr-utódja, Balassa Ferenc) miért 1552-re tették a korona megszerzését, és miért Pozsonyba viteléről beszéltek. Az előadás tanulmány formájában a Történelmi Szemle 2013. évi egyik számában lát napvilágot. A rendezvény részletes meghívóját itt olvashatja.