A Világtörténet 2024. évi 1. számának tanulmányai a birodalmi terjeszkedés egyik megnyilvánulását, a Rzeczpospolita, a lengyel–litván állam első, 1772. évi megcsonkításának körülményeit elemzik. A szám szerkesztője Mitrovits Miklós, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet tudományos munkatársa.


1772-ben, 1793-ban és 1795-ben, három lépésben az Orosz Birodalom és szövetségesei, Poroszország és a Habsburg Birodalom felosztották egymás között a Rzeczpospolitát. A Világtörténetben megjelent tanulmányok számba veszik Lengyelország meggyengülésének belpolitikai okait és a lengyel szuverenitás korlátait, elemzik az európai erőegyensúly-politika követelményeit, a nemzetközi erőviszonyokban bekövetkezett változásokat, az egyes feltörekvő szomszédok külpolitikai doktrínáit és szándékait. Két tanulmány az egykori lengyelországi területeknek és az ott lakóknak az új körülményekhez való alkalmazkodását vizsgálja.

vt 2024 1 b1 page 001

Ring Éva a bari konföderáció létrejöttét és tevékenységét mutatja be. Álláspontja szerint a bari konföderáció megalakulása valójában csekély szerepet játszott a három nagyhatalom 1772-ben meghozott döntésében, inkább annak gyors és agresszív végrehajtásához járult hozzá. Gebei Sándor számba veszi a Rzeczpospolita kárára létrejött 18. századi orosz–porosz érdekazonosság előzményeit, a kelet-európai lengyel nagyhatalmiság végét, az orosz–porosz megegyezéseket a lengyel királyválasztások során, majd az orosz–porosz megállapodásokat, melyekkel a két szomszédos ország biztosította befolyását Lengyelországban. Bebesi György az orosz külpolitikai doktrínákat elemzi, kiemeli, hogy a 17. századtól kezdve az orosz uralkodók Oroszország érdekének tartották, hogy a szomszédos Lengyelország gyenge legyen. Dinnyés Patrik Mária Terézia és II. József nézetkülönbségeit tárja fel Lengyelország első megcsonkítása vonatkozásában. Tóth Ferenc abból indul ki, hogy a 17. század óta a lengyel állam fontos szerepet játszott a francia keleti szövetségi rendszerben, elsősorban a Habsburg Birodalom, később pedig Oroszország ellenében. A francia külpolitika azonban látványos kudarcot vallott a Rzeczpospolita megmentésére irányuló törekvéseiben, hiába mozgósította ügynökhálózatát.

Schvéd Brigitta Kinga a londoni hetilapok véleménycikkeiben megjelenő erőegyensúly-diskurzus tükrében ismerteti, miként vélekedtek a kortársak Lengyelország első felosztásáról, kiket tartottak a felelőseknek azért, valamint mit vártak (volna el) az angol külpolitikától. Varga Beáta Galícia a Habsburg Monarchiába való betagolásának folyamatát, illetve a kelet-galíciai rutének helyzetét és nemzetté válásának dilemmáit mutatja be 1772–1918 között. Kurdi Krisztina a sajátos lengyel zsidó önkormányzati rendszer átalakulását tekinti át. Megállapítja, hogy már a Rzeczpospolita utolsó éveiben megkezdődtek azok a reformkísérletek, amelyek a kehillák és a zsidóság társadalmi szerepét és jogállását kívánták szabályozni. 1772 után a felosztó hatalmak mindegyike a zsidó közösségeknek a központi kormányzat alá való rendelésére törekedett.

A lapszám tartalomjegyzéke itt, bevezetője pedig itt olvasható. 

A folyóirat ára 800 Ft, vásárlással, megrendeléssel és előfizetéssel kapcsolatos információk itt találhatók.