• 
•  

2016. március 8-án került sor Csukovits Enikő, intézetünk tudományos tanácsadója Magyarországról és a magyarokról. Nyugat-Európa magyar-képe című könyvének bemutatójára. Az eseményt Fodor Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója, intézetünk igazgatója nyitotta meg. A kötetet hiánypótlónak nevezte, hiszen ahogyan Csukovits Enikő könyvének előszavában írta: „nem egy kiválasztott forrás, nem egy kiválasztott ország, nem egy szűkebb időszak magyar-képét akartam megismerni, hanem a lehető legszélesebb forrásbázisra támaszkodva Nyugat-Európa középkori magyar-képéről szerettem volna minél teljesebb panorámát kapni.”

A kötet témáját Fodor Pál különösen jelentősnek értékelte, hiszen, mint mondta, egy ország imázsa olyan fontos, hogy még a történelmi események alakulásában is szerepe lehet. Szomorú példa erre számunkra a trianoni béketárgyalások menete, ahol bizony jelentősége volt az akkori Magyarország igen kedvezőtlen nemzetközi megítélésének. Felmerül persze a kérdés, min is múlhat egy ország megítélésének milyensége, tehet-e, és ha igen, mit tehet ezért vagy éppen ellene egy állam? A Csukovits Enikő által vizsgált időszakban, a Magyar Királyság első 500 évében az ország kivételes helyet foglalt el Európában: nagy, gazdag, tekintélyes és erős királyság volt, az európai politika egyik alakítója, általánosságban jó megítéléssel. Ez aztán a 16–17. század folyamán változott, a török hódítással az ország meggyengült, és érdekes módon nyugat-európai megítélése is rosszabbra fordult. Nyugat-Európa számára Magyarország „visszacsúszott” a „keleti” vagy „balkáni” népek közé.

A könyvbemutató rendhagyó módon nem szakértők könyvet méltató bemutatásaival folytatódott, hanem Zsoldos Attila, a középkori témacsoport vezetőjének irányításával kötetlen beszélgetéssel, Ablonczy Balázs történész és Száraz Miklós György író, valamint a szerző, Csukovits Enikő részvételével. Mint Zsoldos Attila elmondta, a könyv olyan témával foglalkozik, amely nemcsak a szakma, hanem a szélesebb közönség érdeklődésére is számot tarthat, ezért is nem szűk körű szakmai beszélgetést terveztek a kötet megismertetésére. A könyvbemutató során több témát több szempontból jártak körbe. Az egyik a kötet szakmai hozadéka: rengeteg forrás alapján (ezt mutatja a könyv 1022 jegyzete a korabeli nyugat-európai útleírások, követjelentések áttekintésével), mintegy tízévi munka eredményeként készült el. A szerző elmondta, annyi anyagot gyűjtött össze, amennyiből kétszer ekkora kötetet is összeállíthatott volna, de a terjedelmet az olvashatóság és kezelhetőség keretein belül korlátozta. A beszélgetés résztvevői kiemelték a szerző szakmai felkészültségét, ahogyan a kötet első harmadában kontextualizálta a témát, elhelyezte a korabeli európai élet keretei között. Ugyanakkor stílusával „életközelivé” és élvezhetővé tette forrásait. Méltatták azt is, ahogyan a szerző megpróbálta forrásait elhelyezni történeti környezetükben, forrásértéküket meghatározni azzal, hogy igyekezett felderíteni, melyik írás hol, milyen példányszámban jelent meg, kikhez juthatott el, milyen hatásfokkal rendelkezhetett. Csukovits Enikő kifejtette, a magyarokról alkotott nyugat-európai középkori kép kontextusba helyezése azért is nagyon fontos, mert anélkül félrevezető következtetésekre juthatunk. A magyarokat ért negatív kritikák a korabeli Európában nem számítottak ritkaságnak, sőt, minden népről megjelentek kevésbé hízelgő, olykor durva vélemények is, aminek hátterében gyakran az aktuális politikai érdekek álltak. Összességében a szerző úgy vélte, az arány a pozitív és negatív képek között nagyjából kiegyenlítettnek mondható, de még ha el is mozdul az inkább negatív felé, semmiképpen nem mutat rosszabb képet, mint a többi korabeli európai nép esetében. A beszélgetés résztvevői kiemelték a szerző visszafogottságát: egyrészt a szakmai megközelítéshez kellő távolságban maradt témájától, ugyanakkor érezhető sorai mögött az ember is, aki olykor finom jelzésekkel utal forrásának megbízhatatlanságára, vagy bizonyos történelmi helyzetek értelmezésével árnyalja a források állításait. Szintén jó ízlésére és stílusára vall, hogy kerüli a jelen politikai helyzetre való utalást, vagy az aktuális eseményekkel való párhuzam vonását. A beszélgetés végén a közönség soraiból is elhangzott néhány gondolat, főként arra vonatkozóan, hogy a téma kutatását folytatni kellene, egyrészt a középkori közép-európai (főleg a német nyelvterületen élő) magyarság-kép felderítésével, másrészt a középkori magyarság Európáról, az európai népekről alkotott képének vizsgálatával. Különösen fontos lenne mindezt közvetlen szomszédaink esetében is kutatni, sőt, amint azt Zsoldos Attila zárszavában kifejtette, a középkori magyarság önképének vizsgálata is érdemi kutatást igényelne.

Farkas Ildikó