Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet 2013. november 12-én A magyar középkorkutatás hiányzó segédkönyvei II. Magyarország világi archontológiája címmel műhelykonferenciát rendezett. Zsoldos Attila, a BTK TTI Középkori témacsoportjának vezetője köszöntötte a rendezvényt és a konferencia résztvevőit. Az MTA BTK Történettudományi Intézet munkatársai (köztük a MTA–HIM–SZTE–MOL Medievisztikai Kutatócsoport jelenlegi és volt tagjai) olyan előadásokkal – főként esettanulmányokkal – készültek erre a konferenciára, amelyekkel bemutatták, saját kutatásaik során hogyan tudták és tudják felhasználni az archontológiai – ez esetben a késő középkori világi méltóságok sorát felderítő – kutatások eredményeit, illetve maguk hogyan járulnak hozzá ezekhez a kutatásokhoz.

Elsőként Weisz Boglárka Archontológia a gazdaságtörténet szolgálatában című előadásával mutatta be, hogy a kamarai tisztségviselők pontos felderítése hogyan változtathatja meg eddigi nézeteinket bizonyos kérdésekről, és hogyan segítheti magának a kamarai intézmény működésének jobb megértését. A különböző tisztségek, tisztségviselők, intézmények működésének pontos idejét, feladatkörét, hatókörét, körülményeit tisztázó kutatások a középkori gazdaságtörténet fontos részét képezik. Az előadó több esettanulmányt ismertetett, melyeknek közös tanulságaként megfogalmazta, hogy az 1370-es években bekövetkezett, már eddig is fontosnak vélt gazdaságtörténeti változások részleteit éppen az archontológiai kutatások segítségével, a tisztségek és tisztségviselők idejének és személyének pontos meghatározásával lehet bemutatni.

Horváth Richárd Király, koronázás, kormányzat és a méltóságsorok 1464-ben című előadása az archontológiai kutatások módszertanának témakörében a Mátyás kori (különösen az 1464. évi) oklevelek méltóságsorainak kérdésével foglalkozott. A középkori oklevelek zárórésze a keltezés idejének és helyének meghatározása (datum) volt, amelyhez gyakran az országos méltóságok, tisztségek viselőinek fölsorolása csatlakozott. Ezeket a szakirodalomban általában hitelesnek fogadták el. Az újabb kutatások során kiderült azonban, hogy a méltóságsorokat közlő oklevelek nem mindig akkor keletkeztek, mint amilyen dátum szerepelt rajtuk. Ez azt jelenti, hogy a kutatóknak igen óvatosan, más forrásokkal összevetve kell a méltóságsorok adatait kezelni. Horváth Richárd kutatásai tisztázták az 1464. év okleveleinek kérdését, sokrétű vizsgálatokkal körülhatárolta a méltóságok betöltésének valós adatait. Mindezek alapján azt feltételezi, hogy 1464-ben Mátyás az országos méltóságokban régi híveit a korábban ismerthez képest más időpontban „cserélte le”, és szélesebb bázis felé nyitott a magyar, úgynevezett régi arisztokraták között.

Neumann Tibor A liptói hercegség születése címmel arra kereste a választ, hogy miért éppen Liptó hercegévé tette Mátyás király az 1482-ben örökösének kinevezett, törvénytelen születésű fiát, Corvin Jánost. Neumann archontológiai kutatásai – többek között Liptó megye okleveleinek vizsgálata – kimutatták, hogy a liptói hercegség megalapítása nem volt előzmények nélküli. A lengyel Komorowski Péter, aki az 1450-es évektől állt Liptó és Árva megyék élén, 1468–1469-ben Mátyástól megkapta a két megye örökös ispáni (perpetuus comes) címét, és ezzel a vörös viasz használatának engedélyét. Neumann kimutatta, hogy ez egy örökölhető főnemesi (grófi) címnek tekinthető, amelyhez két megyésispánság tartozott. Komorowski Mátyás általi 1474-es elűzése után a két megye egy kézben maradt, a király által kinevezett ispán irányítása alatt. Mátyás tehát ura volt egy olyan összetartozó területnek, amelynek élén korábban egy gróf állt, és ezt adományozta a fiának liptói hercegség néven, azaz a grófság a királyi származás miatt hercegséggé vált.

Pálosfalvi Tamás A szlavón nemesi társadalom és az archontológia kutatás lehetőségei címmel a szlavón báni oklevelek alapján összeállított archontológia kérdéseiről tartott előadást. Ismertette Szlavónia középkori megyéinek kérdéseit, azok területének, hatókörének átalakulásait, az egyesítések miatt bekövetkezett változásokat a bíráskodási gyakorlatban, a tisztségviselők megnevezésében, jogkörében. Meghatározta a különböző tisztviselők hatókörét, és elkülönítette őket a magyarországi hasonló tisztségviselőktől, akik esetleg hasonló címet viseltek, de nem azonos jogkörrel rendelkeztek (például a szlavóniai vicecomes és a magyarországi alispán különbségei). Mindezek tisztázása alapvetően fontos a szlavóniai viszonyok pontos rekonstruálásához.

C. Tóth Norbert Egyházi középréteg és kutatási módszertana című előadása gyakorlatilag egyetlen témakör, az 1397. évi esztergomi kanonoki vizitáció vizsgálatával foglalkozott. A forrást a középkori egyháztörténet legfontosabb forrásának tartják, de C. Tóth Norbert kutatási eredményei révén arra a következtetésre jutott, hogy a forrás nem egy konkrét, a jelen esetben az 1397. évi vizitáció leírása. Mindezt az előadó több módon is, elsősorban az általa az esztergomi székeskáptalan kanonokjairól elkészített archontológia segítségével bizonyította, hogy a forrás keletkezése későbbi időponthoz köthető. C. Tóth Norbert feltételezése szerint – és az eredeti latin forrás első mondata: Modus et ordo visitationis szerint – a forrás nem egyetlen vizitáció, hanem általában a vizitációk elvi leírása. Így találhatók benne információk az 1397. évi, valamint egy 1407/08-ban lezajlott vizitációról is; tartalmaz egy Zsigmond király halála után keletkezett részt is és van egy Bakócz érseksége alatt készült rétege is.

Az előadásokat követően a MTA–HIM–SZTE–MOL Magyar Medievisztikai Kutatócsoport új kiadványait Veszprémy László, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum professzora, a kutatócsoport vezetője mutatta be.
A Magyar Tudományos Akadémia Támogatott Kutatóhelyek (utóbb: Kutatócsoportok) Irodája (MTA TKI) keretein belül 1999. január 1-jén alakult meg a Szegedi Tudományegyetemen az MTA–SZTE Magyar Medievisztikai Kutatócsoport. 2007. január 1-jétől a csoport egyesült a budapesti, a Magyar Országos Levéltárban létrejött MTA–MOL Zsigmond-kori Oklevéltár Kutatócsoporttal. A közös MTA–SZTE–MOL Magyar Medievisztikai Kutatócsoport vezetését 2012. január 1-jétől Veszprémy László, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum professzora látja el, emiatt viseli a kollektíva azóta az MTA–HIM–SZTE–MOL Magyar Medievisztikai Kutatócsoport nevet. A csoport elsődleges feladata a forráskiadás. Tagjai részt vesznek a két legnagyobb hazai középkor-történeti forráskiadás: az Anjou-kori Oklevéltár-sorozat és a Zsigmond-kori Oklevéltár-sorozat kötetei elkészítésében. A tagok szerteágazó munkálkodásának köszönhetően a csoport kutatási területe lényegében felöleli a 9–16. századi magyar történelmet, különös tekintettel az állam- és ethnosztörténetre, hadtörténetre, köztörténetre, archontológiára, igazgatástörténetre. A kutatócsoporthoz leginkább köthető megjelenési forma (az okmánytár-köteteken túl) a csoport tagjainak tanulmányait közlő, kétévente megjelenő Acta-kötet, amely szervesen illeszkedik az SZTE BTK Acta Historica-sorozatába.

A kutatócsoport 2013-ban megjelent kötetei:

Zsigmond-kori Oklevéltár XII. (1425) Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest, 2013. Közzéteszi: C. Tóth Norbert–Lakatos Bálint.
A Zsigmond-kori Oklevéltár sorozat XII. kötete az 1425. esztendő valamennyi, a korabeli Magyar Királyságra vonatkozó okleveles forrásait igyekezett összegyűjteni és nagyrészt kivonatokban, kisebb részt teljes szöveggel közzétenni. A gyűjtés alapja – mint addig is – a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának digitalizált adatbázisa volt. A kötet valamennyi e munkában 1425. évi kiadványként jelzett oklevelet tartalmazza.

Anjou-kori Oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore regum andegavensium illustrantia XXXIV. 1350. Budapest–Szeged, 2013. Szerk. Teiszler Éva.
Anjou-kori Oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore regum andegavensium illustrantia XXXVIII. 1354. Budapest–Szeged, 2013. Szerk. B. Halász Éva.
E sorozat köteteiben mindazon levéltári források helyet kapnak, amelyek 1301. január 1. és 1387. március 30. között keletkeztek, s az Anjou-kori Magyarország területére vonatkoznak. A kötetek minden egyes okmányt közölnek – jobbára regeszta formájában –, függetlenül attól, hogy már megjelent nyomtatásban vagy sem. A regeszták nyelve magyar, bizonyos szakkifejezések és a keltezésre vonatkozó rész az irat eredeti nyelvén szerepelnek. A regeszták az oklevél minden egyes személy- és helynevét tartalmazzák, amennyiben azoknak magyarországi vonatkozásuk van. A kötetek mindegyikét a személy- és a helynevek mutatója zárja.

C. Tóth Norbert: A székes- és társaskáptalanok prépostjainak archontológiája 1387–1437. Budapest, 2013. november 12.
A kötet a középkori Magyar Királyság területén található világi prépostságok (székes- és társaskáptalanok) élén Zsigmond király uralkodása alatt álló személyek (nagy- és kisprépostok) neveit és javadalomviselésük időszakát, azaz archontológiáját tartalmazza.

Acta Historica. MTA–HIM–SZTE–MOL kiadványa, Szeged, 2013. A kutatócsoport tagjainak az archontológiai kutatásokhoz kapcsolódó tanulmányait tartalmazza.