A frankfurti Goethe Egyetemen 2022. november 3-án és 4-én megrendezett Narratívák és narrativitás az erőszak tanulmányozásában című kétnapos konferencián Csikós Gábor, intézetünk tudományos munkatársa is előadást tartott a magyarországi kollektivizálás utolsó hullámában megtapasztalt erőszakról.
Kép: uni-frankfurt.de/pixabay
A Narratives and Narrativity in the Study of Violence [Narratívák és narrativitás az erőszak tanulmányozásában] című műhelykonferencia célja egy olyan platform szervezése volt, ahol az előadók interdiszciplináris megközelítésben tárgyalják az erőszakkal kapcsolatos narratívákat, azok jelentőségét a társadalomtudományokban és a kutatások során felmerülő etikai kérdéseket.
A konferencia témája tehát az erőszak elbeszélhetősége volt, az előadások azonban különböztek abban a tekintetben, hogy inkább elméleti megközelítésűek voltak-e, vagy az empíriára helyezték a hangsúlyt. Elkülöníthetők azonban nagyobb blokkok az erőszak helye alapján is: így többen beszéltek a társadalom mikroszintjéről, a családon belüli vagy párkapcsolati erőszakról, mások viszont makroszintű megközelítést alkalmaztak, amikor az intézményi és állami erőszakra helyezték a hangsúlyt.
Csikós Gábor “I thought God was judging the world. That we're in the last hour.” Narrative experiences of violence under the final wave of collectivization in Hungary (1959–1961) című előadásának témája a magyarországi kollektivizálás utolsó hullámában megtapasztalt erőszak elbeszélése volt, pszichiátriai betegek közvetítésével. A pártállami nyilvánosság terei a pszichológiai nyomásgyakorlást fogadták el mint maximumot az erőszak kimondásában, a rendszerszintű erőszak tabu maradt (lásd például Ö. Kovács József 2021-ben a Korall Társadalomtörténeti Egyesület kiadásában megjelent, A paraszti társadalom felszámolása a kommunista diktatúrában – A vidéki Magyarország politikai társadalomtörténete 1945–1965 című munkáját). A korabeli betegségkategóriák alapján jól elkülöníthetők az áldozatok narratívái: a neurotikusok és depressziósok csak ráhatásra kötötték össze állapotukat a téesz-szervezéssel, miközben a pszichotikus betegek nyíltan, a korabeli névtelen levelek elbeszéléseivel hasonló módon számoltak be az őket ért traumákról.
A műhelytanácskozás decemberben folytatódik. Míg a novemberi előadások a narrativitás szerepét járták körül az erőszak elbeszélésében, decemberben az erőszak tanulmányozásának etikai és fogalmi kérdéseit vitatják meg a résztvevők. A kezdeményezés jó példája annak, hogy az elbeszélhetőség mint hívószó képes számos diszciplína összefogására, amelyek nézőpontjai megerősítik egymást, illetve új aspektusokkal szolgálnak az erőszak megértéséhez.
