2023. szeptember 14-én Várostörténeti konferenciát tartottak Egerben a Városházán a város XXVIII. Civil Ünnepe keretében a Magyar Nemzeti Levéltár Heves Vármegyei Levéltárának, a Magyar Levéltárak Vezetőinek Tanácsa és Eger Polgármesteri Hivatalának szervezésében. A rendezvényen előadást tartott intézetünk munkatársa, Mihalik Béla Vilmos is.
A konferencia részletes programja itt érhető el.
Előadásában Mihalik Béla Vilmos az oszmán hódoltság alól 1687-ben felszabadult Eger városi társadalmának újjáalakulásáról beszélt. A város keresztény kézre kerülését követően a megérkező kamarai tisztviselők – a kedvező földrajzi fekvés miatt – az egykori püspöki székhely gyors betelepülését várták, az előadás azt vizsgálta, hogy melyek voltak azok a főbb társadalmi csoportok, amelyek megtelepedtek az újjászerveződő városban. Ezt az is segítette, hogy az első pár évben úgy tűnt, Eger sikerrel szerezheti meg a szabad királyi várost, azonban az egri püspök és káptalan végül 1695-ben biztosította korábbi földesúri jogait.
Mihalik Béla az előadás első felében Eger római katolikus anyakönyveiből a keresztelési és esketési bejegyzéseket vizsgálta meg az első öt évben (1688–1692). Ekkor még jelentős számban, a bejegyzések több mint három százalékában fordultak elő protestánsok, akiknek egri tartózkodását azonban 1695 után megtiltották. A betelepülő lakosokról feljegyzett származási helyek alapján elsősorban a közelebbi régióból, Heves és Külső-Szolnok egyesült vármegyékből, valamint Nógrádból, Borsodból, Gömörből és a Jászságból érkeztek nagyobb létszámban betelepülők. Egyedi esetben azonosíthatóak voltak az Osztrák Örökös Tartományokból, Csehországból, valamint Augsburgból és Brandenburgból érkező új lakosok is.
Az előadás második részében Mihalik Béla a város két kisebbségi csoportját vizsgálta meg részletesebben. A város keresztény kézre kerülését követően a muszlim lakosságnak engedélyezték, hogy helyben maradjanak, ha katolizáltak. Őket a forrásokban „neochristianus” megnevezéssel illették, 1687 végén két forrás alapján 130 fő körül mozoghatott, és az anyakönyvi bejegyzések több mint nyolc százalékában találkozhatunk velük. A karlócai békét (1699) követően azonban egy részük elhagyta a várost, és az Oszmán Birodalomba költözött, ám nagyobb csoportjuk a városban maradt, és lassan asszimilálódtak.
Fotó: Mihalik Béla/BTK TTI
Fordulatosabb volt a helyi ortodox lakosság története. Az oszmán hódoltság idején már élt a városban egy rác kisebbség, akik 1687-ben szintén maradhattak, ha elfogadták a római katolikus egyházzal való uniót. Ez az unió azonban I. Lipótnak a szerbek részére adott kiváltságai és vallásszabadsági jogaik miatt sikertelen volt és a Rákóczi-szabadságharc idején ismét ortodox papot hívtak maguk közé. Ezzel párhuzamosan egy etnikailag vegyes, görögnek nevezett csoport is megtelepedett a városban. Az 1740-es években készült összeírások alapján ők főleg macedónok és macedovlachok lehettek a mai észak-görögországi Kozani és Szérvia városok mellett a legtöbben az albániai Moscopolisból (ma Voskopole) érkeztek. A 18. században az egri püspökök sikertelenül próbálták az ortodox közösség vallásgyakorlatát akadályozni, így a század közepétől majd egyre inkább kereskedelmi tevékenységük korlátozásával próbálták őket a városból kiszorítani.
A konferenciáról és Mihalik Béla előadásáról beszámolt a Heves Vármegyei Hírportál, valamint az Eger TV is, ahol munkatársunk röviden beszélt kutatásairól is. Mihalik Béla előadását a többi előadással együtt az Eger TV teljes egészében elérhetővé tette. (A lejátszási lista itt, az előadás itt elérhető.)
