2013. szeptember 27-én az idei évi Kutatók Éjszakáján Oborni Teréz, intézetünk tudományos főmunkatársa, tudományos titkára Bethlen Gábor trónfoglalásáról tartott előadást. Az előadásban szóba kerültek Bethlen  1613. évi fejedelemmé választásának előzményei, a fejedelemsége előtti életútja, kapcsolata fejedelem-elődeivel és az Oszmán Birodalom vezető tisztségviselőivel – Sudár Balázs, Papp Sándor és más kollégák publikációinak felhasználásával.

Az erdélyi rendek 1567-ben iktatták törvénybe szabad fejedelemválasztó jogukat (libera electio), amelyet az Oszmán Birodalom engedélyezett számukra. Először 1571-ben éltek ezzel a joggal, amikor Báthory Istvánt választották meg uralkodójuknak. A szabad választás jogához az erdélyi fejedelmek formálisan mindvégig ragaszkodtak, még akkor is, ha a Portával korábban megegyezés történt a leendő fejedelem személyéről, vagy egyenesen a Porta jelölte ki az illetőt. A Porta ilyen jellegű befolyásának éppen Bethlen Gábor 1613. évi megválasztása lehet a legjobb példája, amikor is Iszkender pasa vezetésével meglehetősen nagy török–tatár haderő állomásozott a Torda melletti táborban, jelenlétével támogatva Bethlen választási pozícióját. A kortárs Nagy Szabó Ferenc marosvásárhelyi polgár gúnyosan jegyezte meg: „Azt választák, akit a török császár akara, és a basa-féltekben libere eligálták Bethlen Gábort”. Ezt a mondatot szinte minden történeti összefoglaló, Bethlen trónfoglalásáról szóló munka idézi, nem véve figyelembe, hogy a pletykaszintű napló szerzője Bethlent anyagi és vallási okokból is fölöttébb gyűlölte – miként az magából a napló szövegéből világosan kiderül. Az azonban kevésbé ismert, hogy Iszkender pasa azt ugyan elrendelte, hogy Báthory Gábort tegyék le az erdélyiek, de nem nevezte meg, kit válasszanak, sőt, ahogy Makkai László megfogalmazta: „Valójában nem is volt más reális választása az erdélyieknek, mint Bethlen. Ő volt az, aki tehetségben, tekintélyben fejjel kiemelkedett kortársai közül. Növelte esélyeit a trónra, hogy a Báthoryak kiesése után már olyan „nagy család” sem volt Erdélyben, mely múltjánál fogva valamelyik tagjának igényelhette volna a fejedelemséget.”

Az 1613. október 23-án lezajlott választást követően Bethlen igyekezett minél előbb eltávolítani az országból a török hadakat, amelyek itt létükben raboltak, fosztogattak a Mezőségen. Ezt követően azonban Bethlen uralkodása további hadjárást nem hozott Erdélyen belülre, amiről így írt Kemény János a század közepéről visszatekintve: „Ekkor [1613] választatott Bethlen Gábor, és ekkor szűnt meg az háborúság, úgyhogy, noha az országon kívül viseltetett hadakozások feliciter voltanak, de az haza földét ellenség lova lába nem nyomta, sem hada nem ruináltatott…”