Tóth Gergely, Intézetünk tudományos munkatársa előadást tartott a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság szervezésében a Magyar Nemzeti Múzeumban. Előadásában kifejtette, hogy Bél Mátyás (1684–1749), a jeles polihisztor–történész legfőbb műve a Notitia Hungariae novae című országleírás volt, amelyben a tudós kísérletet tett Magyarország históriájának megírására is. Átlátta azonban, hogy a korának megfelelő, modern történetíráshoz szükséges a segédtudományok fejlesztése. Ezért fordított nagy gondot a genealógiai kutatásokra. Ismerte kora honi és külföldi genealógiai irodalmát, és támaszkodott rá, emellett nagyszabású adatgyűjtésbe kezdett, számos nemes családtól, illetve családról szerzett adatokat, családfákat. Munkájának eredménye a Notitiában található nagy mennyiségű családtörténeti vonatkozású részlet, amelyek között valóságos családtörténeti kismonográfiák is felbukkannak, pl. a Batthyányakról, Thurzókról stb. Sok gazdagon adatolt családfát is készített – valószínűleg külföldi minták, leginkább Philipp Jakob Spener német genealógus sztemmái alapján –, amelyek a Notitia nyomtatott köteteiben találhatók. A családfákon az egyes családtagok életrajzi adatai, illetve házastársai is fel vannak tüntetve. A Notitia emellett azért is fontos genealógiai szempontból, mert a falvak leírásakor Bél feljegyezte azok birtokosait is. Éppen ezért gyűlt meg a baja a vármegyei és a kancelláriai cenzorokkal, akik helytelenítették a birtokviszonyok ilyen részletes feltüntetését. Bél családtörténeti adatgyűjtése – mint ahogy az egész Notitia – torzóban maradt, de nem merült feledésbe. A 18. században Wagner Károly és Lehotzky András, a 19. században Nagy Iván hasznosította igen nagy mértékben Bél művének ilyen vonatkozású adatait. Ezzel párhuzamosan azonban egyre kevésbé tekintették „tudatos” genealógusnak, noha a tudományággal kapcsolatos határozott elképzelései, illetve családtörténeti munkásságának színvonala éppen ezt támasztja alá.